Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - SZEMLE - Péntek Imre: Rekedt dúdolás közösségkeresőben (Ladányi Mihály költészetéről)

folklór dúdolását, dünnyögését hallanánk a reklámfények villózásában, a kapualjak árnyékából.

Ladányi a „másság” hajszolása után mind avatottabb örököse a magyar líra hagyományainak, formakincsének. Ám a kitérő, az avantgárd eredmények elsajátítása sem volt haszontalan. Míg kor társai közül sokan a jártabb utakat választották, a népi szürrealizmus tartományait „fosztogatták” vagy építették tovább, esetleg az avantgárd szélsőségeinek „hódoltak” magyar módra, addig ő a lírai kifejezésmód szociális hitelének felkutatására vezetett új és új expedíciókat a valóságba. Elismerjük: az új élettények rögzítésekor, a felfedezés izgalmában nem ritkán tévedt pub- licisztikusságba, formátlanságba. Kritikusai nem is mulasztották el ezt szemére vetni. Azonban ma, a megszerzett hitelesség birtokában lenyűgöző formai biztonsággal ír. Kevesek voltak képesek hasonló tartalmi megújulásra és formai gazdagodásra.

Kritikusai, értékeinek fel- és elismerői ennek ellenére féltik. Az anarchikus ösztönösség veszélyeitől, a részletek felelőtlen túláltalánosításától, a szélreszorított- ság torzító hatásától, a monotóniától, az önismétléstől, ki tudja még mitől... Talán nem is mindig alaptalanul. Ladányi — az aggodalmak „tengerében”, a baráti- és hátsó gondolatokkal tűzdelt intelmek áradatában — „rosszul érzi magát”, tehát: „jól van”. Itt és most, nálunk, Magyarországon. Nem a kozmikumban és biológikumban, nem a morális elvontság régióiban. Sokkal durvább jelzőkarói vannak életterének: kültelki kocsmák, nyüves albérletek, otthontalan, huzatos utcák, üzemcsarnokok, gyárudvarok és az alkalmi szerelmeskedések izzadtságszagú kölcsönágyai.

Konokság ez, csökönyösség, megátalkodottság a gondosan tervezett és szervezett társadalmi fejlődés időszakában? Az általános anyagi gyarapodás és felemelkedés ezernyi megnyilvánulása közepette? Eszelős számonkérése valaminek, aminek talán költőnk sem tudna pontos nevet adni? Azt hiszem, erre a pontosságra nincs is szükség. Mert vele, és nem nélküle történnek a dolgok, nem kívülálló és nem idegen, a közhangulatok legapróbb rezzenéseit is „elkapja”, szélsőségeit is; együtt lélegzése a leszorított életűekkel, a munka „tevőleges” embereivel — ez minden elméletnél biztosabban igazítja el költőként. És éppen ebből adódik Ladányi költészetének tisztessége és méltósága. Oly szorosan kötődik a kis és nagybetűs „osztályhoz”, annyira azonos „szociális műszerezettségű” vele, hogy túl nagyot nem tévedhet. Akiknek olykor nyers szavait és indulatait költészetté emeli, azokat — legalábbis hosszú távon — nem lehet becsapni. Ladányi értük és miattuk „érzi rosszul” magát, értük emészti a gond. Az aggodalmaskodók ennek az alapállásnak a tisztázását mulasztották el.

Persze, kérdésük elől mi sem térhetünk ki. „Mi fáj végül is Ladányinak?” — fogalmazza meg töprengését — többek közt — Illés László. (Jelenkor, 1973, Ladányi újabb verseiről) Az „Osztály forradalmi hagyományainak cserben hagyása?” „Pol- gária” térhódítása? A számításból hangoskodó „elviség” pöffeszkedése? Az „új kocsikból” kikáromkodó „új urak” neoprocc hangoskodása? Vagy mindez együtt?

A válaszadók hajlamosak a leegyszerűsítésre. Tehát: Ladányi egy olyan korban kéri számon egy (elvont) forradalmiság eszményeit, amikor már a forradalom a mikroközösségekben, az életformában és kultúrában zajlik. Az elmarasztaló következtetést nem nehéz ezek után levonni: romantikus nosztalgia, visszavágyódás a nyílt társadalmi harcok időszakába, ultrabalos radikalizmus. Ügy vélem, Ladányi költészetének megítélésekor a róla kialakult sztereotip fordulatok, közhelyes megállapítások ma is döntőbbek, meghatározóbbak, mint a szövegek konkrét vizsgálata. A következőkben megkíséreljük nyomon követni költői magatartásának módosulásait, hogy ne csak válaszoljunk a feltett kérdésre, de magyarázatot is találjunk a ladányis fáj- dalomra-rezignációra.

„POLGÁR ÉS PROLETÁR”

Első kötetében kibékíthetetlen ellentmondásnak látszik ez a szembenállás, szem- beállítás.

272