Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
A tárgyaló ajtaján valaki kiszól, hogy ítélethirdetés következik. Mindenki elindul befelé. Csáti megfordul és nézi a bemenőket, de nem indul. HANG: Nem megy be? CSÁTI: A tárgyalóterembe már nem. Ügyis megtudom az ítéletet. Nem kell, hogy itt lássanak. HANG: Szeretnénk, ha még elmondana valamit. CSÁTI: Kérem nagyon szívesen. HANG: Azt mondta, az emberek megvetették volna, otthon, ha feljelentést tesz. A válóperi tárgyaláson végül is feljelentette a feleségét. Most mit szólnak az emberek? CSÁTI: Miért, mit szólnának. Ez ugye nem ott kezdődik. Mert nem lehet azt így mondani, hogy én feljelentettem őt. Mert ott voltak ugye a feleségemnek azok a bizonyos követelései, ö ott nagyon azt hitte, hogy nyeregben érezheti magát. Hogy neki bizonyos előzményekkel nem kell törődni. Mert mi is volt ott a tárgyaláson. Vagyonmegosztás címén harmincötezer forintot követelt, és hogy a kis Eszter lányomat magával vigye. Hát ezen én ott egy kicsit meghökkentem. Mert annak idején, amikor az a bizonyos terhesség volt, én megmondtam neki. Jó, te sem engem, sem édesapámékat nem kényszerítheted. Hiába magyaráztam én neked, hogy nem akarok gyereket. Felesleges az ugye, amíg nem tudunk együtt lakni. Hát most már csak tessék. Én nem szólok bele. De vedd tudomásul, én elválok. Neked is egy gyerek, nekem is, nem tartozunk egymásnak semmivel, mindenki boldogul ahogy tud. Akkor ő persze ott egy kicsit sírvafa- kadt, s a többi. Mert érezte ő azt, hogy azért nekem is igazam van, amikor nem dőlök be, a hát nem egészen tiszta szándékainak. Akkor ugye jön és már nem is állapotos. Azt ugye gondolja az ember, hogy az olyasmi nem megy magától. De nem akartuk őt még kérdezőskö- déssel is bántani abban a helyzetében. Nem mondom, hogy nem sejtettem valamit, Édesapámon is láttam, hogy gondolkodik, de nem akartunk faggatózni. Végeredményben meglehet az ilyesminek a maga egyszerű módja. HANG: Mije? CSÁTI: Az egyszerű módja ugye. A feleségem, mint egészségügyi dolgozó, többet tudhat erről, ismeretsége is lehet kórházi vonalon s a többi. Persze én elkövettem itt talán egy hibát, mert akkor kellett volna beadni a válást. A kapcsolat attól kezdve már úgyis csak romlik. Én attól kezdve, hogy megtaláltam azt az izét, a csecsemőt, már nem tudtam hozzányúlni úgy a feleségemhez. HANG: Hogy? CSÁTI: Tessék? HANG: Hogyan nem tudott hozzányúlni? CSÁTI: Ja hát úgy mint azelőtt. HANG: Hát hogyan tudott hozzányúlni? CSÁTI: Nem értem. HANG: Ha nem úgy, mint azelőtt, akkor hogyan? CSÁTI: Hát azért csak eszembejutott hogy izé ... Na elég az hozzá, hogy mire válóperre került a sor, ő már azt hitte minden megváltozott, és hogy azért bosszút álljon rajtam valahogy, előállt ott mindenféle követelésekkel. ö arra törekedett, hogy engem tönkretegyen, ha már elválunk. Hirtelen a beszéd közben elgondolkodik, félszegen vigyorogni is elfelejt. Közönyösen mondja: Hát tulajdonképpen nincs is több mondanivalóm. Engem eléggé megviselt ez az egész. 10. Bírósági folyosó és előszoba Kinyílik a tárgyalóterem ajtaja. Először Ágnes lép ki a fegyőrrel. Mennek végig a folyosón. Aztán a többiek. A kopasz öregúr odaszól fi tévéseknek", az ujjával mutatja a számokat. 243
