Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
ÁGNES: Megnéztem, és betakartam. ELNÖK: Megfogta? ÁGNES: Nem fojtottam meg, csak betakartam, és otthagytam. ELNÖK: Sírt?... ÁGNES: Nem sírt... csak úgy nyiszor- gott... de csak egy kicsit... és rugda- lózott... ELNÖK: És akkor betakarta? ÁGNES: Már előtte betakartam ... ELNÖK: Maga kórházban dolgozott, tudnia kellett, hogy a csecsemő meghal, ha nem gondoskodnak róla. Azt akarta, hogy meghaljon? ÁGNES: Csak arra gondoltam, hogy minden rendbejönne ... Kutatva figyeli az Elnök és a népi ülnök arcát, megértik-e? ELNÖK: Folytassa. ÁGNES: Mit? ELNÖK: Hogy volt tovább? ÁGNES: Ott feküdtem a szobában, a a gyerek a takaró alatt volt. Már nem élt. ELNÖK: Meddig feküdt ott? ÁGNES: Ez délután történt, de még világos volt. És másnap reggelig feküdtem ott. ELNÖK: A halott gyerekkel? ÁGNES: Igen. Egy időre teljes csend lesz a tárgyalóteremben. ELNÖK: Mondja tovább. Ne kelljen állandóan szólongatni. ÁGNES: A csecsemőt, azt begöngyöltem egy törülközőbe. Aztán amikor a szobatársnőm másnap elment dolgozni, felkeltem ... ELNÖK: A szobatársnője kérdezte miért fekszik? ÁGNES: Mondtam, hogy kiírt az orvos ... Vagy nem is azt mondtam ..., hogy később megyek be, mert szakoktatás van. ELNÖK: Mikor gondolt rá először, hogy megöli az újszülöttet? ÁGNES: Én arra nem gondoltam. ELNÖK: Mikor jutott eszébe, hogy megöli? ÁGNES: Csak azt akartam, hogy minden rendbejöjjön. Hogy a kislányommal legyek. Hogy ne haragudjon a férjem. ELNÖK: Miért nem kérte a terhessség megszakítását az elején? ÁGNES: Gyereket akartam. ELNÖK: Közölte ezt a férjével? ÁGNES: ö nem akart több gyereket, én későn vettem észre, hogy állapotos vagyok. Mire orvoshoz mentem, már nem lehetett elvetetni. Az apósom azt mondta, hozzájuk nem vihetem. ELNÖK: Az apósa mégiscsak tudott a terhességről? ÁGNES: Biztosan tudott róla. ELNÖK: Mikor mondta, hogy nem viheti oda a gyereket? Agnes gondolkodik. ÁGNES: Már nem emlékszem... Lehet, hogy nem is beszélt erről. ELNÖK: Beszélt, vagy nem beszélt? ÁGNES: Az apósom nem beszélt. Nem hiszem. De a férjem már alig állt szóba velem. ELNÖK: Már akkor válni akart? ÁGNES: Nem, nem mondta. ELNÖK: Mit csinált volna a férje, ha maga rendesen megszüli a gyereket és hazamegy vele? ÁGNES: Nem tudom. ELNÖK: Bántotta volna magát? Veszekedett volna? Bántotta magát valamikor? ÁGNES: Nem vert meg soha, őt nem hibáztatom. ELNÖK: Mitől félt? ÁGNES: Nem lehetett elviselni azt az életet. ELNÖK: Milyen életet? Ágnes gondolkodik a kérdésen. Nézi a bíróságot. ÁGNES: Hagyjanak békén ... Megöltem a gyerekemet. ítéljenek el. ELNÖK: Ne adjon nekünk tanácsokat! Mit csinált a halott csecsemővel? ÁGNES: Becsomagoltam, és volt egy olyan nájlon szatyrom, abba tettem. És akkor hazautaztam és vittem magammal. A férjemnek azt mondtam, hogy kértem három nap szabadságot, mert rosszul éreztem magam. Amikor éppen nem volt ott senki, a csomagot hátravittem az udvarba. El akartam ásni, de a szomszéd öregasszony, az is állandóan ott mászkált a közelben. Féltem, hogy az apósomék, vagy a férjem észrevesz- nek. És akkor gyorsan bedobtam a vécébe. 234
