Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
CSÁTI: De kérem szépen, mi nem ;s laktunk együtt, ö Pesten dolgozott. ÁGNES: Hányszor akartam odaköltözni? Mondd meg őszintén, hányszor? A bírónő Csátihoz BÍRÓNŐ: Ne itt folytassanak magánvi- tát. A gyerek gondozására az anya jogosult, ha nincs kizáró ok, jogosan kéri a vagyonmegosztást. CSÁTI: Kérem, 6 a gyereket is csak a tartásdíj miatt követeli. Miért nem vitte magával eddig is Pestre? A bírónő alig figyelve mondja: BÍRÓNŐ: A bíróság ítélethozatalra vonul vissza, a folyosón várjanak. Agnes elindul. Csáti kétségbeesett indulatossággal mondja: CSÁTI: Nem ítélhetik neki a gyereket, tisztelt bíróság! Ez igazságtalanság! Ez a nő megölte a második gyerekét. Kérem, ő két évvel ezelőtt titokban megszülte a második gyerekét, és megfojtotta. Bizonyítani tudom, tisztelt bíróság. Milyen törvény az, ami tőlem elveszi, és egy gyilkosnak ítéli azt a kislányt? Csáti majdnem sír az indulattól. A bírónő szembenéz a felvevőgéppel. BÍRÓNŐ: Miért mondja ezt? CSÁTI: Ez kérem igaz. Nem tagadhatja le! Tessék megkérdezni! Ágnes arcán látszik, hogy nem is akarja letagadni, sőt számított arra, hogy ez is bekövetkezik. BÍRÓNŐ: Berekesztem a tárgyalást. CSÁTI: Kérem én nem azért mondtam. BÍRÓNŐ: Elmehetnek mind a ketten. ÁGNES: Nem megyek. Én nem megyek innen. BÍRÓNŐ: Tessék azonnal elhagyni a termet! ÁGNES: Nem! Nem megyek sehová innen. Zárjanak be, csukjanak most börtönbe! BÍRÓNŐ: Ne vitatkozzon. Hagyják el a helyiséget. Ne akarjon botrányt csinálni. (Csátihoz) Kérem vigye ki a feleségét. Csáti rángatja Ágnest kifelé, Agnes hisztérikusan kiabál, de már csak a hangja hallatszik: ÁGNES HANGJA: Ezt nem lehet! Nem engedhetik! Kérem, ne tessék engedni' Nem akarom, hogy hozzám nyúlj! Ne érj hozzám! Engedj! Ne merészelj hozzám nyúlni! Ezt nem lehet... Vigyenek börtönbe... 2. Bírósági folyosó és előszoba A megidézettek csoportja várakozik. Olyan véletlenszerűen mutatja őket a felvevőgép, mint a sportmérkőzések szünetében a közönséget. Itt van Csáti az apjával. Csáti sötét öltönyt visel. Szorongó az arca. Igyekszik senkire sem nézni. Az apját leültette a padra, de ő állva marad mellette. Az öreg Csáti fáradt arcú parasztembernek látszik most. Már felkészült a tárgyalásra, ahol ősi rutinnal az ostobát fogja játszani. Valaki leül mellé. Az öreg szívélyesen helyet szorít neki, feleslegesen, mert van hely elég, aztán óvatosan a mellette ülőre sandít. Tanúk és ismerősök vannak itt. Némelyik észreveszi, hogy filmezik, belebámul a kamerába, aztán nem tudja, hogy zavarában milyen képet vágjon. Egy kopasz öregúr, valószínűleg tárgyalási hiéna, elvigyorodik bele a képbe, integet. A gép gyorsan elmegy róla. Elhallgatnak a beszélgetők. A folyosó vége felől fegyőrnő kíséretében Agnes jön, saját ruhájában. „Az előírás szerint”, keze hátul. A fegyőrrel együtt leül. Csáti nézi, gondolkodik, hogy oda- menjen-e hozzá. Odamegy, kérdez valamit a fegyörtól, aztán cigarettát ad át neki. A fegyőrnő kínálja Ágnest. Ágnes vesz egyet. Csáti gyufát is ad. A fegyőrnő ezt is átadja Ágnesnek. Csáti az egész doboz cigarettát neki akarja hagyni, de a fegyőrnő visszaadja. Agnes senkire sem nézve rágyújt. A jelenlevők bámulják a jelenetet. Csáti egy ideig tehetetlenül áll, aztán odább megy az ablakhoz. HANG A „KAMERA” MÖGÜL: Miért jött el? CSÁTI: Tanúként vagyok idézve. De kérem, családtag nem köteles tanúskodni. HANG: Maga tett feljelentést. CSÁTI: El kellett mondanom az igazat, de inkább ne tettem v ina ... 232
