Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Hajnal Gábor: Gondolatok a mai osztrák líráról
szárnyak nélkül hoz hírt a galambv felfoghatatlant, idegent, és itt már „hidegebb halálok” várnak az emberre. — A teljes igazság pedig (1971- ben megjelent vers), így fogalmazódik meg: a rigók mohón cafatokra tépték a sárga sáfrányt... Halljuk lecsapnak a fekete torkok. És milyen messzire szakadt az Egy sírra című vers (1959) lágy lírájától az a szűkszavú élesség, ahogyan a Jelzések (1969) kimetszi a térből a kihalt nürnbergi pályaudvart, „akkor éjjel”, amikor senki sem szállt ki se be csak berakták a postát. Vagy gondoljunk Ernst Jandl: Az utazásról és az otthonmaradásról szóló, áradó versére, amelynek a nagyvilág és az emberek felé tárulkozása ilyen zárósorokban csúcsosodik ki: szeretnék beállni egy kórusba, egészen hátra a zenekar mögé s együtténekelni ott az utolsó sorban. Szeretném ha hirtelen mindenki kezet nyújtana egymásnak. A gúnyosan kérlelhetetlen Keménykötésű férfiak című verse pedig, amely a le- vitézlett fasiszta katona „délceg” és „gáláns” garázdálkodásait veszi leltárba, végül mégis, csupa bizalommal így fohászkodik fel: jöjj el, míg nem késő, te égi, jöjj el, míg nem késő. Mindkét vers Jandl 1956-ban kiadott Andere Augen (Más szemek) című kötetéből való. Ha ezeket vagy első korszakában született más verseit egybevetjük a harmincas évekből című és a többi, újabb, szálkás, szilánkos, mégis szuggesztív versével, szinte úgy tűnik, nem is egyazon költő művei. Az osztrák líra az elemzett folyamat, az antilírai tendenciák ellenére sem fásult költészet. Mind az idősebb, mind a fiatalabb költőknél, mind az úgynevezett hagyományos utat követőknél, mind a grazi csoport legszélsőségesebb kísérletezőinél szembeötlő a humánum iránti igény. Tiltakoznak, jelzéseket adnak verseikben (mint Ilse Tielsch a Semmi se figyelmeztetben) az elsivároso- dás ellen, a lármához szokott fülek, a „kemény ujjbögyek”, a tompa szívek ellen, amelyek érzéketlenné váltak a figyelmeztető jelek befogadására. Az emberek érintkezése beszélgetést kerülendő skát vagy üveggyöngyjáték (Tandori Dezső fordítása) 208
