Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Hajnal Gábor: Gondolatok a mai osztrák líráról
HAJNAL GÁBOR Gondolatok a mai osztrák líráról* Magyarországon az utóbbi tíz-tizenöt évben egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az osztrák költészet iránt. Ezt tükrözi az is, hogy ez idő alatt — már három osztrák lírai antológia jelent meg magyar nyelven; 1963-ban Századunk osztrák lírája. 1968-ban az Osztrák költők antológiája, mely az osztrák lírát a kezdetektől, 1100-tól napjainkig mutatta be, s végül 1975-ben napvilágot látott a Jelzések című versgyűjtemény, amely az osztrák költészet legutóbbi 10—15 évének új törekvéseiből és újabb terméséből adott válogatást. Ha ezekhez a gyűjteményes kötetekhez hozzávesszük még az egyes költők életművéből vett válogatásokat és verses drámákat is — mint például a szerkesztésemben megjelent TrakZ-kötetet, a Szabó Ede válogatásában kiadott Rilke-kötetet, vagy Grillparzer külön kötetben, az én fordításomban megjelent Sappho-ját, — még gazdagabb ?.z a kép, amelyet a magyar könyvkiadás az osztrák költészetből az utóbbi két évtizedben átnyújtott a magyar olvasóknak. Ehelyütt említem meg, hogy a jelzett időszakban — 1971-ben — egy magyar lírai antológia is megjelent német fordításban Ausztriában, Salzburgban, az Otto Müller Verlag kiadásában, Neue Ungarische Lyrik címen, Gerhard Fritsch válogatásában. A Wort in der Zeit, majd a Literatur und Kritik, továbbá a Podium című osztrák folyóiratok pedig többízben adtak szemelvényeket az élő magyar lírából, Jeannie Ebner, Gerhard Fritsch, Alfred Gesswein, Ilse Tielsch és más kiváló osztrák költők fordításában. A magyar irodalom kapcsolatai az osztrák költészettel azonban — az említett, magyar nyelvű reprezentatív kiadványokon túlmenően — szélesebb körűek és messzebbre nyúlnak vissza. Híven tökrözi ezt az Osztrák költők antológiája, amelyre már utaltam. Elöljáróban hadd emeljek ki belőle egy-két olyan adalékot, amelyek ugyan nem kifejezetten az osztrák költészetet, mint inkább egyes osztrák költők személyét érintik. A kötetben jónéhány olyan osztrák költővel találkozunk, aki — származása szerint — magyar, vagy legalább is magyar földön született. Munkásságuk az Osztrák-Magyar monarchia korára esett, így nagyrészt politikai okok magyrázzák, hogy származásuk ellenére osztrák költő lett belőlük, — témánk szempontjából mégsem érdektelen megemlíteni, őket. Johann Graf von Mailath például Pesten született, de német nyelven írt, viszont említésre méltó, hogy lefordította németre Kisfaludy Sándor Himfy- dalait. Nicolaus Lenau Csatádon, Karl Beck Baján született; Johann Ladislaus Pyrker Fejér megyében, Nagylángon született, sőt 1827-ben egri érsek lett, — érthető, hogy Vörösmarty Mihály egy epigrammában megrótta a főpap-költőt, amiért nem magyarul írta verseit. Gabriele Baumberg — akit úgy emlegettek: „Bécs Sapphoja” — Batsányi János magyar költő felesége lett, és verskötete Pesten is megjelent (1805-ben). Ide kívánkozó adat a Győri verseskönyv (Das Räuber Liederbuch), a XVI. és XVII. század fordulóján íródott német nyelvű barokk versgyűjtemény is, melynek magyarázatos kiadását 1959-ben, az Oszt•Elhangzott 1977. május 24-én, a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban a Stájer irodalomtörténeti kiállítás és irodalmi est megnyitóján. 206
