Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - Kemenes Géfin László: Anyámnak karácsonyra, A látó szemhez (versek)

KEMENES GEFIN LÁSZLÓ

Anyámnak karácsonyra

Minden karácsony úgy jön hozzám, ez az utolsó — nem lehet több, amit úgy töltök, mint a fecske, mely tél elől száll idegenbe, vagy mint a szálfa, melyet kidönt

sötét erdejében az ember, hogy tutajként, sebes folyókon fűrészmalomba vigye szelni, majd hagyja szépülni, kitelni, míg viszontláthatja az otthon

mint asztalt vagy ékes zongorát.

Hiszem azt, hogy a fa is vágyik, s a fecske is egy barna ereszt; s én is, én is .. . Te szólsz rám; „Ne kezdd, kisfiam, várj, tűrj egy parányit.”

Így teszek. Jeges ágekarjaim rázom, hogy róluk könnyek futnak, de (koronám már meghajtottam, s derekamat érted nyugodtan odaengedem a gyaluknak.

1960

(Kanada)

A látó szemhez

Gyógyulj meg, kedves szempár, békülj ki odafent, lecsukódva.

A remény úgyis elszállt, nyoma sincs, vagy ha van, csak sós lepedők.

A Sághegy /keresztje utadat állja, ahogy emelkednél a sötét felé.

203