Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - TANULMÁNY - Dévényi Iván: Kortársak Kassák Lajosról
művészet LOSONCI MIKLÓS Tavaszy Noémi celldömölki kiállítása Celldömölkön a Kemenesaljái Művelődési Központban március elején nagyszabású lengyel—magyar barátsági napokat tartottak, ahol lengyel iparművészeti tárgyakat és könyveket mutattak be. E rendezvénysorozat keretében nyílt meg TAVASZY NOÉMI grafikusművész lengyelországi útirajzainak tárlata. E művek a természeti, népi, nemzeti képződmény együttes rajzi értelmezései. Ezer esztendő összetett küzdelmével egy nagy tettekre jogosult nép felnőtt lett, s évtizedes összpontosítással Tavaszy Noémi képzőművész. Ez a kettős érettség találkozik a linóleummetszetek és olajpasztellek kifogástalan gondolatiságában. Érződik, — hogy Grunwald, Auschwitz után vagyunk a szó történelmi értelmében, és Tavaszy Noémi sem keresi többé, hanem birtokolja eszközeit a szó művészi értelmében. Világgyűjtő szorgalom, emberségnövelő szépség sorakozik a lapokon, melynek öltözete a fehér és fekete elegánciájára épít. E rajzi szmoking azonban belső tartalmat is hordoz. Mindenek előtt Lengyel- ország teljességét. Lublin belvárosának sikátoros íveit, tornyait, embereket rejtő, lehelő szűk utcáinak sűrű hangulatát, az elkülönült vár magányos méltóságát; ötvöződő töredékeket múltból, jelenből. A szinte horgolt, hímzett rajz női pedantériája kifogástalan, de nem aprólékos, — mindig összegezésre törekszik. Megroggyant Szent Anna templomot látunk, süllyedt, magába roskadt formáiban az idő súlyát. A látvány századokat foglal keretbe, — nemcsak leír hanem minősít. A várromok nem felhőbe horgadó romantikus töredékek, hanem reális jelek a múltból, nyomok, — segítségükkel tájékozódhatunk és közlekedünk az idő rétegeiben. Tavaszy Noémi fejlődését abban látom a balkáni, csehszlovákiai, erdélyi útirajzokhoz képest, hogy szemléletében nem egysíkúan derűs, megoldásaiban szintén ösz- szetettebb. Ez saját életének lírájából és rajzi felkészültségének gazdagodásából adódik. Zakopane leíró természetességét az emblématikus összefogottságú „Varsói pieta” folytatja, az auschwitzi drámáról nem is beszélve, melyet szorított drótkerítés-mederben érzékeltet. Waweli bál, kőbezárt szerelem, krakkói ablakok, téli erdő, — ez mind Lengyelország és Tavaszy Noémi. Különös türelem és összpontosítás figyelhető meg abban, hogy az ivópoharak epikus nyugalmát azonos, rokon, eltérő szemlélettel 177
