Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - SZOCIOGRÁFIA - Halmos Ferenc: "... minden nap bizonyítani kell" (dokumentumriport)
vagy talán ezzel ellensúlyozzák a józan pillanatok erőltetett szellemi megterhelését. Ott volt az a nagy festő, a Modigliani, az meg halálra itta magát. Hát nemcsak a fizikai dolgozók isznak. A fizikai dolgozónak a munka után nem jelent többet ez? A kocsma, maga nem jelent többet? Egy orvos is megissza, egy mérnök is a magáét. Megveszi az üveget, hazaviszi, és megissza. De a fizikai dolgozó általában a kocsmában issza meg. Miért van ez? / — Megpróbálom az én véleményemet elmondani. Én nemcsak a zsibon- gást szeretem a kocsmában. Az ok az, hogy ha én kijövök a gyárból, és az előbb említett problémáim fennállnak, tehát akár szakmai, akár egyéni, akár vita, akár megbeszélés, vagy akár valaki azt mondja: á, gyere megiszunk egy fröccsöt. Nem minden esetben az a jelentősége, hogy én azért megyek le, hogy egy pohár bort igyák. Nem igaz. Legalábbis az én esetemben. A társasággal megyek. Es miről folyik a beszéd? — Hát általában a gyárról. Nagyon sokszor elmondjuk azt, hogy most már hagyjuk abba a gyárat, ne dolgozzunk stb. stb. Általában a gyárról. Az aznap ért sérelmekről. Ritkán vicc, ritkán humor, ritkán családi dolgok. Ez a második elgondolásom. A harmadik pedig az, hogy függetlenül attól, hogy a gyárban össze vannak stimmelve a szakmunkások. Szerbusz, szerbusz, minden oké. Rendben van. Próbáljuk egymást egy kicsit menteni, vagy próbáljuk egymást eláztatni, ilyen is van. Mert a család az ritkán jár össze. Vagy az asszonyok nem bírják egymást, vagy valami másért, pletyka stb. Abban látom okát, hogy csak kocsmában találkoznak, hogy egyrészt saját problémájuk van, ami nem a családra tartozik, és mivel nem járnak össze a családok, ha ez se lenne, akkor nincs ilyen kollektív élet, ami... Tehát a kocsma a kollektív élet hiányát pótolja? Annak pótszere? — Nekünk férfiaknak. A mi problémánk, az a mi problémánk. A családi probléma talán pont bele se fér. De ha ezeket a problémákat a férfiak —■ hangsúlyozom, nem este nyolcig, mert az már nem szakmai beszélgetés, az már züllés — meg akarják beszélni, amit én bent a Ferinek akartam mondani, de nem tudtam bent a gyárban, mert hogy elfelejtettem szólni ennek, vagy annak, ez nem tartozik a családra, arra ez a hely kínálkozik. Az ember bemegy munka után a kocsmába. Megissza a magáét. Kilép. Hazamegy. Ha nem is ittas, részeg, de nem is józan már. Hazamegy így, gyereket nevel, családi életet él, megéli az emberi kapcsolatait — nem józanul. Ez nem hord valamilyen konfliktust magában? — Biztos. Már maga a kimaradás is. Az asszony arra az időre — hacsak nem váltott műszakban járnak, és az asszony nem tud róla, mert sok ember ebből él — egyedül van otthon, vagy a családot neveli, maga az a tény, már rosszhiszeműséget szül az asszonynál. Na. Vannak féltékeny, kevésbé féltékeny asszonyok, és vannak egyáltalán nem féltékenyek, mert ők is azt csinálják. Egy olyan asszony, aki féltékeny az emberre, olyannál eleve megvan a vita, megvan a konfliktus. Amikor belép a lakásba, akár józan akár nem, rögtön ráveti a balhét, te a kocsmában voltál, mert neked az első az, és stb. stb. 138
