Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám - SZOCIOGRÁFIA - Halmos Ferenc: "... minden nap bizonyítani kell" (dokumentumriport)

vagy talán ezzel ellensúlyozzák a józan pillanatok erőltetett szellemi megter­helését. Ott volt az a nagy festő, a Modigliani, az meg halálra itta magát. Hát nemcsak a fizikai dolgozók isznak. A fizikai dolgozónak a munka után nem jelent többet ez? A kocsma, maga nem jelent többet? Egy orvos is megissza, egy mérnök is a magáét. Meg­veszi az üveget, hazaviszi, és megissza. De a fizikai dolgozó általában a kocsmában issza meg. Miért van ez? / — Megpróbálom az én véleményemet elmondani. Én nemcsak a zsibon- gást szeretem a kocsmában. Az ok az, hogy ha én kijövök a gyárból, és az előbb említett problémáim fennállnak, tehát akár szakmai, akár egyéni, akár vita, akár megbeszélés, vagy akár valaki azt mondja: á, gyere megiszunk egy fröccsöt. Nem minden esetben az a jelentősége, hogy én azért megyek le, hogy egy pohár bort igyák. Nem igaz. Legalábbis az én esetemben. A társasággal me­gyek. Es miről folyik a beszéd? — Hát általában a gyárról. Nagyon sokszor elmondjuk azt, hogy most már hagyjuk abba a gyárat, ne dolgozzunk stb. stb. Általában a gyárról. Az aznap ért sérelmekről. Ritkán vicc, ritkán humor, ritkán családi dolgok. Ez a második elgondolásom. A harmadik pedig az, hogy függetlenül attól, hogy a gyárban össze vannak stimmelve a szakmunkások. Szerbusz, szerbusz, minden oké. Rend­ben van. Próbáljuk egymást egy kicsit menteni, vagy próbáljuk egymást el­áztatni, ilyen is van. Mert a család az ritkán jár össze. Vagy az asszonyok nem bírják egymást, vagy valami másért, pletyka stb. Abban látom okát, hogy csak kocsmában találkoznak, hogy egyrészt saját problémájuk van, ami nem a csa­ládra tartozik, és mivel nem járnak össze a családok, ha ez se lenne, akkor nincs ilyen kollektív élet, ami... Tehát a kocsma a kollektív élet hiányát pótolja? Annak pótszere? — Nekünk férfiaknak. A mi problémánk, az a mi problémánk. A családi prob­léma talán pont bele se fér. De ha ezeket a problémákat a férfiak —■ hangsúlyo­zom, nem este nyolcig, mert az már nem szakmai beszélgetés, az már züllés — meg akarják beszélni, amit én bent a Ferinek akartam mondani, de nem tudtam bent a gyárban, mert hogy elfelejtettem szólni ennek, vagy annak, ez nem tar­tozik a családra, arra ez a hely kínálkozik. Az ember bemegy munka után a kocsmába. Megissza a magáét. Kilép. Ha­zamegy. Ha nem is ittas, részeg, de nem is józan már. Hazamegy így, gye­reket nevel, családi életet él, megéli az emberi kapcsolatait — nem józanul. Ez nem hord valamilyen konfliktust magában? — Biztos. Már maga a kimaradás is. Az asszony arra az időre — hacsak nem váltott műszakban járnak, és az asszony nem tud róla, mert sok ember ebből él — egyedül van otthon, vagy a családot neveli, maga az a tény, már rosszhi­szeműséget szül az asszonynál. Na. Vannak féltékeny, kevésbé féltékeny asszo­nyok, és vannak egyáltalán nem féltékenyek, mert ők is azt csinálják. Egy olyan asszony, aki féltékeny az emberre, olyannál eleve megvan a vita, megvan a konfliktus. Amikor belép a lakásba, akár józan akár nem, rögtön ráveti a balhét, te a kocsmában voltál, mert neked az első az, és stb. stb. 138

Next

/
Thumbnails
Contents