Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám - Ágh István: Üres bölcsőnk járása (regény)

zsenyi istállószagú magánya, Vörösmarty velőt apasztó szomorúsága, Vajda János rideg albérlete, Ady szállodaszobája, József Attila vaságya, milyen idegen a kínai császárfáknak, Jókai tárgyainak. Talán csak kedvenc betyárdala dú- dolása, morgása közben gondolt esendő társaira.

„Korcsmárosné, nekem halat süssék kend.

Az asztalra citronyos bort tegyék kend.

Az ajtóba istrázsát állítsék kend.

Ha zsandár jő híradással legyék kend.”

Erre gondoltat a látvány, de másra is. A legegyetemesebb írónk volt ő. Mintha felesége, Laborfalvi Róza japánlegyezőjét nyitnám ki, úgy nyílik ki előttem érdeklődése sok-sok ága. Festőszerszámai, zöldesszürke, fekete, fehér kendős festménye édesanyjáról, látcsöve, mikroszkópja, higanyos barométere, parittya, fűrész, olló, vakolókanál, kőműveskalapács, festéshez használt nagyítószerkezet, pecsétnyomói Petőfi és Széchenyi ábrázatával. Csillagászati látcsöve: „Ésténkint összekerül a társaság a mi udvarunkban a nagy tubuson át Holdat, Saturnust és Marsot vizsgálni.” Ott vannak kardjai, díszmagyarja, botjai: „Ezt az ásósvégű csáti törzset küldte nekem Tompa Mihály barátom élete utolsó esztendejében.” Ásvány és csigagyűjtemény. Minden ä hatalmas művet és életet magyarázza.

Szerencsés író, mintha az egész irodalomtörténet rajta pótolta volna mulasztásait, hogy aztán önelégülten húzódjon vissza régi medrébe.

A feleség az ország nagy színésznője. Viselete, ezüst-fekete főkötő, acélgyöngyös párta, japánlegyező, gereblyenagy díszfésük, karkötők, díszgombok, lornyettek, a vagyonosok életére vallanak. Első, aki irodalomból vagyonosodott. Álmait aranyra váltotta a sorsa.

A közeli Herenden gyárthatták étkészletét. Máj or sági épületből alakított gyárban csomagolhatták porcelánjait, ahol valamikor lovak abrakoltak, kis-, borjúk bőgtek, csecsszopó malacok visítoztak és tülekedtek, Jókai idejében már japán és kínai madaracskák szálltak, festődtek a kékesfehér csészékre, tálakra, tányérokra, óperzsa indák vagy juhászos, betyáros idillek, agaras vadászok, vágtató lovasok. Készült az Apponyi-, a Viktória-, a Rothschild-készlet, elnevezve a megrendelőkről. Jókai-készletről nem tudok, nem lepne meg, ha lenne. De az sem, ha tüskevári köcsögből uzsonnázta volna az aludttejet hűsítőnek füredi, nyári délutánokon.

A villában minden állandóságot hitet velem. Túl a világháborúk szakadékán nem hitte a szakállas, ős mester háziköntösében, mit él át annak a fiúnak az apja, aki most róla gondolkodik a háborúkon innen. Hogy a Viktória-mintás tálakat majd szétfröccsenti egy becsapódó akna, s a stilizált mintás virágok és lepkék, empire-vitrinek összekeverednek a sárral, papírhamuval.

Hihette-e az egyik legnagyobb magyarországi csatát a Balaton körül?

1945 telén németek szállták meg a falunkat. A falu közepén, a befagyott tócsa jegére hatalmas sátrat húztak, alatta javították autóikat, tankjaikat. S megindították őket délnek. Beszélték, micsoda harc folyik arra. Magyar katonákat szállásoltak be hozzánk. Emlékszem egy búcsúzó őrmesterre. Kis gyerek voltam, keveset értettem a háborúból, lényegét könyvből olvashatom. Tudom már, Jókai villája közelében, a hadihajónak fölszerelt Csobánc-ot süllyesztette el egy szovjet lövedék. S úttörőtáborozásom kedvenc hajója is, a Szigliget, német hadihajóként úszkált, s az egész tihanyi partot elaknásították. Akár meg is

131