Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám - Péntek Imre: Hirdetés, Vers, melyben a költő lelki-elsősegélyt próbál nyújtani feleségének (versek)

bízd magad a szieibb időre, hisz már a lábtörlőn csoszog: hozza a házi papucsot.

Igényeidet ne idézd sorra, dugdosd őket a kamrapolcra, kölcsön üvegbe, hol penész lakik, elállnak talán tavaszig.

*

Kedvesem, légy szabad és boldog, ingyen nyitom az örömboltot, kapd a műanyag kosarat, vedd, mi kezed ügyébe akad.

Itt vannak a gondtalan évek, konzerv-doibozban, fél-kész remények várnak előre csomagolva: vágyainkon az egyen-forma.

Képeslapon örökös nyár van, Balaton-part, fürdőruibásan, kapható a ragyogó kék ég, smink-tükörből kacsintó szépség, berendezett polgári otthon, negédes nippék vitrin-polcon, csöpp üvegcsék, IBUSZ-kalandok emelik a családi rangot, mini-könyvekben mini-eszmék makogják a divatos eszményt...

Képzeletem is — kedvesem — mocskos, bóvli örömben velem ne osztozz, szezonvégek szemetjét mérem nyakig a színes neonlében.

Fussunk a csömör-ánuihózból, felhúzós tündér tangót táncol, kertitörpéknek keringőzik — verje nyomunkat Mss esővíz.

*

Édesem, nekünk ez maradt ebből a szépülő világból: csupasz testünkből vont falak, fejünk felett a nap vóbáncol.

Hibánk? Erényünk? Döntse el más, kinél már megtelt pince, padlás. Emlékszel, mikor nekivágtunk, egymástól voltunk részegek, dúdoltad-súgtad könnyű szájjal: Kibírjuk ezt az életet!