Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Mészöly Miklós gyermekkönyvei

gyermek- és ifjúsági irodalom

Mészöly Miklós gyermekkönyvei

Első jelentős ifjúsági műve a Fekete gólya című regény. A gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriája teljességgel egybemosódik a mű olvastán, mert egyszerűen és egyszeriben irodalmat kap az olvasó, ilyenformán a korosztályokhoz rendelés beszűkítené az esztétikai érvényt. A regény első és második megjelenése (Móra Kiadó, 1960, 1973) a kelendőség mérőfoka maradhatna, ha nem igazolná a művészi minőséget is. Ügy tűnik, a szerző önéletrajzi tájakon bolyong, s fölényes valóságismerettel teremtheti újra a gyermekkor mitológiáját. Könnyed és biztos a reális elemek, mozaikok romantizáló sűrítése, kompozíciós fokozása. A színhelyek mozgatása az állomástól a kovácsműhelyig és a révkocsmától a hajóházig mindig elég izgalomnak és felfedezésnek, a gyermeki országhatárok egynyári és visszavonhatatlan kitágításának. A felnőtt-alakok társadalomrajza (kovács, gépész, vadász) a dolgos emberek világát idézi. A történések varázserejű természeti közege a vizek és erdők határvidéke, ez a felfedezhető határtalanság. Ahol állandó a madár járás, a légi mozgalmasság, a gémek, szárcsák és „közönséges gólyák” seregszemléje, de az ifjonti vágy nagyobbra lát, a képzelet az elérhetetlent „kajtatja”. Kivált árvizek évadján amikor az emelkedő víz ellen még nehezebb a lapát forgatása, de ők gyanítják: hajózni kell. Zicska érti az evezés fortélyát: „Először is tapogatni kell a vizet... Ügy emelgeti az evezőt, mintha egy hunyászkodó, de ugrásra kész állat hátát veregetné... A sodrás ereje, egy-egy nekigyűrkőző csobbanással, éppen csak érinti a csónak farát, aztán félresiklik', mint a levegőbe tévedt horogütés.”

A térben-időben rögzíthető történet 1930-ban Sarlós Boldogasszony napján szerveződik erős vállalkozássá, ekkor ölt testet a nagy kaland álma. A két vakációs fiú az Erdészet flóbertpuskájával elindul a Nagy Vadászatra. A titokzatosan éber, emberkerülő ritka madár, a fekete gólya ellen. A madár végül is elhúz fölöttünk lomha szárny veréssel, elhagyja a malom vonalát, védett területre ér, Zicska meg sem próbálja ráemelni a puskát. Sokkal maradandóbb ennél a zsákmány : a két kamaszkodó gyerkőc vihart látott barátsága. S mindkettőjük ébredező vonzalma lánypajtásuk iránt, aki tűnődő madárként néz a gólya után. A Duna ártéri ligetében emberpróbáló napokat élnek át Mészöly gyermekhősei.

A regény rokonítható a Pipacsok tengerén móriczi világával. Az árvíz-motívum, a gyermeki „háromszög”, az egyetlen éjszaka gyorsítva érlelő tapasztalása — mindezek közös vonások, csöppöt sem csorbítva a mészölyi megoldás önálló érvényét, belső varázsát. Ami Móricznál „árvízi királyság” és kijózanodás, gyermekszerelem és társadalmi megítélés egyszerre, az Mészölynél „csupán” az érzelmek „diffúz” állapota, megnevezhetetlen zűrzavara. Marinka érzése szerint: „Zicska férfi, ővele sehol se félnék, de Ádit jobban szeretem.” Hár92