Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról

képzőművészet

LACZKÖ ANDRÁS

Beszélgetések

a nagyatádi művésztelep alapítóival

1975. június 1-én Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész szavaival adták át rendeltetésének a nagyatádi művésztelepet. Ettől a naptól a simongáti úton járókat tábla figyelmeztette: „Intersimposion Nagyatád”.

Rumi Attila a telep vezetője, beszerzője, titkára, könyvelője, mindenese és egyik alapítója volt. Éppen hatalmas farönköket szállító teherautóról lépett le, hogy kérdéseimre válaszoljon.

— Milyen hosszú itt egy munkanap?

— Nem határoltuk körül. Általában reggel nyolctól szürkületig tart, rövid ebédszünettel. Nincs ünnep, sem vasárnap pihenő, mert akkor kirándulunk vagy találkozókat szervezünk.

— Van meghatározott látogatási idő?

— Az első hónap vendégjárással telt el. Napközben alig tudtunk dolgozni. Nemrég kénytelenek voltunk a bekötő útra sorompót szereltetni.

— Csak fával dolgoznak?

— A tervezgetés közben felmerült, hogy a kő maradandóbb, s párhuzamosan kellene az alkotásokat készíteni. De itt a közelben nincs megfelelő nyersanyaglelőhely. Fából viszont nagyon sok van. Az alkotók akár igényeiknek megfelelőt választhatnak.

— A művek szabadban állnak.

— Igen. Előre számoltunk azzal, hogy meg kell óvni, tartósítani kell a kész munkákat. Védőanyagokkal egy emberöltőnyi „életet” .adunk a szobroknak.

— Csak nyárra tervezték a munkát?

— Őszintén szerettük volna, ha nem ciklusos rendszerű lesz a telep, de több művész számára túl költséges lett volna fűthető műhely vagy csarnok építése. A nyári fészer alatt viszont most is — plusz haminc foknál — erős a légáramlás. Télen kibírhatatlan lenne.

A fészer egyik részében ifj. Szabó István mér, rajzol és vés.

— Kopjafát faragok. A telep szervezése közben többször jártam Atádon, Somogybán, s így alakult ki elképzelésem. Helyi hagyományokhoz kötődő munkát akartam. Végigjártam a temetőket a környéken, s különösen Nagybajom81