Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról

nak megváltoztatásával”.28 A partikularitás szférájának tartalma, lehetőségei mindig a társadalom egészétől függ, ugyanakkor a partikuláris szféra gazdagodása is visszahat a társadalom fejlődésének egészére. Az egyéni képességek szabad fejlődésének alapja tehát a társadalom és a személyiség sokoldalú fejlődésének harmóniája.

A szocialista munkamegosztás is megköveteli azt, hogy mindenki alaposabban is értsen valamihez, de nem köt életfogytiglan egyetlen foglalkozáshoz. És a specializáció további differenciálódását is arra használja fel, hogy mind több lehetőséget teremtsen a tevékenység különböző fajtáira, a képességek sokoldalú kipróbálására és fejlesztésére.

A sökoldalúságot az sem zárja ki, ha valakinek csak egyetlen mestersége van, s ezt nem is változtatja, de azt nagyon alaposan ismeri, mert így ebben is megtalálhatja az újítás, az alkotás örömét. ,A hivatásszerű foglalkozása mellett ugyanakkor még sok mással is foglalkozhat: olvashat könyveket, tanulhat idegen nyelveket, hallgathat zenét, járhat tanfolyamokra és kiállításokra, részt vehet különböző klubok, szakkörök munkájában stb. S a munkafajták változtatását nem is kell feltétlenül úgy értelmezni, mint a foglalkozás változtatását. Hiszen a tevékenységfajták változása végbemegy egy foglalkozáson belül is, a kőműves mesterség pl. fokozatosan szerelő szakmává alakul át, vagy ha az üzemekbe új gépeket állítanak munkába, ezzel együtt a dolgozók is új feladatokat: kapnak, nem is szólva a mérnökökről, agronómusokról, orvosokról, pedagógusokról, művészekről, akik munkája igen gazdagon tartalmazza a tevékenység- fajták változásait. A szabad időben a művész is végezhet fizikai munkát, a szerszámlakatos is lehet költő vagy bármi más, ami ma még ugyan nem tömeges jelenség, de példái máris szép számmal vannak, különösen a tanuló munkások tábora, nő. „Dolgozva tanulni” — a Szovjetunióban igen nagyra becsült tömegmozgalom. így mélyül el fokozatosan, s válik mind sokoldalúbbá az a tudás, amely az ember közvetlen gyakorlatához kapcsolódik s egészül ki a még ismeretlen területekkel. Alapjában ezt a célt szolgálja a felnőttoktatás és részben a szocialista brigádmozgalom is. Továbbá a mi társadalmunkban a szakmai, a hivatásszerűen végzett munka és társadalmi tevékenység nem esik ketté. Számos olyan ember van, aki pl. lakatos, vagy kőfaragó, de ugyanakkor tanácstag, párttitkár, önkéntes rendőr, propagandista, munkásőr stb., akikre már nem lehet azt mondani, hogy tevékenységük szűk keretek között mozog.

A tevékenységfajták szélesítése a sdkoldalú műveltség elengedhetetlen feltétele, de ez nem jelenti azt, hogy az egyén ezeknek a területeknek egyben specialistájává is válik, mondjuk a párttitkár pártépítési szakember vágj7 ideológus is lesz, a munkásőr pedig katonai stratéga, hiszen ahhoz, hogy az ember akár csak egyetlen terület specialistájává váljék, ma már szinte egy egész élet is kevés, s a fejlődés ilyen üteme mellett mi lesz ötven, vagy száz év múlva? A különböző tevékenj7a;égformák tehát nem válhatnak egyetlen ember foglalkozásaivá, elsajátíthat ugyan belőlük néhányat, de a foglalkozásai között mindig lesz egy vezető-főfoglalkozása, amely kitölti munkája és ideje nagyobb részét, s e körül sűrűsödik műveltsége is.

A korszerű szocialista műveltségmodell struktúrájában tehát két egymásra épülő tendencia uralkodik: törekvés az egyre szélesebb tudás megszerzésére és ugyanakkor egy adott területen vagy területeken való elmélyítésére. A műveltségnek e két fő oldala — az általános- és a szakműveltség —■ egyenként is viszonylag önálló rendszert alkotnak, saját belső struktúrával rendelkeznek, de nem egymás mellett, hanem egymást kölcsönösen áthatva és együtt funkcionál73