Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról

dolgozni a felsőbb (7—8.) osztályokban a fakultatív tárgyak rendszerének koncepcióját. . .”21 A gimnáziumokban „a II. évfolyamtól kezdődően fakultatív tárgyak oktatását kell bevezetni, s ezek sorában olyan tantárgyak, tantárgycsoportok szerepeljenek, amelyek részben a továbbtanulásra készítik fel a tanulókat (pl. irodalom, történelem, matematika, természettudományok, idegen nyelvek), részben a végzés utáni munkába állásukat segítik (pl. közgazdasági, közigazgatási ismeretek, műszaki rajz, gép- és gyorsírás, az üzemek igényei alapján meghatározandó speciális ismeretek)”.22

A társadalmi munkamegosztás tehát objektíve is szükségessé teszi az általános és a speciális képzés összekapcsolását, az ismeretek, jártasságok és készségek bizonyos irányban, irányokban való elmélyítését, olyan különös képességek kifejlesztését, amelyek nélkül a különböző speciális tevékenységformák nem valósíthatók meg sikeresen. Ez a különös képesség a műveltség minőségi oldala, vagy ahogyan nevezzük: szakműveltség.

„Szakműveltség ... lényegében az élet különböző területein a rmmkameg- osztás folytán differenciálódott különböző termelő vagy irányító feladatok elvégzéséhez szükséges speciális ismereteket, jártasságok és készségek kiformálását jelenti az egyénben alap-, közép-, vagy felsőfokon”p mint pl. szakmunkás, technikus, mérnök, esetleg tudományos kutató stb. . Ami az általános műveltséghez a szakműveltség többleteként csatlakozik, illetve ami a szakképzésnek (szaktudásnak, szakirányú önművelésnek) az anyagát adja: nem más, mint a műszaki általános tárgykörök megfelelő részeinek behatóbb ismerete és alkalmazása, az ágazati ismeretek részben esetleg szélesebb lényegének, meghatározott alterületeinek elsajátítása, további speciális ismereti anyagok felderítésének és felhasználásának készsége, az általános manualitáson belül a szakszerű munkamozdulatok jobb és gyakorlottabb elsajátítása, a szakmai munkaerkölcs megismerése és vállalása. Mindehhez természetesen a gyakorlati munka során bővülő emlékezeti és tapasztalati anyag járul.”2'1 A szakműveltség tehát a munkamegosztás konkrét vonatkozásaihoz kapcsolódik, . . a képzettség funkcionális specifikuma, ami egy-egy konkrét foglalkozás végzését lehetővé teszi”.25

A korszerű szocialista, műveltségben a széles általános és a mély szakműveltség szervesen ki kell hogy egészítsék egymást, azért is, mert az általános műveltség a szakműveltségen keresztül hat, megy át a gyakorlatba. A műveltség tehát ilyen összefüggésben se az ismeretek egyszerű összegezése, hanem az egyén adottságai, érdeklődése, foglalkozása alapján való elrendeződése, valamilyen irányba kifejlesztett egyéniséget teremtő külön képesség.

S éppen a sajátos, különleges képességekkel rendelkező egyéniség jelenti a legnagyobb értéket a közösség, a társadalom számára. Azért, mert a valamilyen irányban különösen kifejlesztett egyéni képesség több speciális ismeretre támaszkodik, mélyebben gyökeredzik egy adott területen felhalmozódott történelmi tapasztalatokban, s minél többet akkumulált belőlük, annál nagyobb erejű lehet a gyakorlatra való visszahatása, annál többet tud másoknak átadni, annál nagyobb esélye van arra, hogy a saját ismereteit bővítse, esetleg a maga választotta tevékenységi köröket új értékekkel gyarapítsa. Valójában az egyéni képességek szabad fejlődésében bontakoznak ki az ember alkotó erői, fejeződik ki a személyiség szabadsága. Ezért fel is kell tudnia ismerni és meg is kell találnia képességeinek leginkább megfelelő tevékenységi formákat, amit társadalmunk iskolai pályaválasztási tanácsadással, tehetséggondozással, valamint a képesség és a munkabeosztás — lehetőség szerinti — közelítésével igyekszik segíteni. Az egyéniség szabad fejlődésének biztosítása a szocialista-kommunista tár76