Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - DOKUMENTUM - Kiss Tamás: Egy készülődő nemzedék Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Takáts Gyula leveleiből

mindent versbe, vagy prózába — s mi tagadás: a megjelenés, világ elé kerülés hitében írok, — egyszerűen képtelen vagyok a régi episztolás modorban barátaimnak, szerelmeimnek panaszkodni, fanyalogni, bölcsködni, vagy halandzsázni. S azonkívül az a tény is könnyen zavar, hogy tudom, ha egyszer valamit leírok, azt unom másodszor is megismételni. Tehát leveleim — mint emez is — csakis felületesek, csevegő jellegűek, esetleg egy-két soros tudósítások.

Mindezek ellenére írok most Neked, mert tudom, mit jelent az álmosdi káplánkodás: mint Csokonai, aki jámbor otahajtának hitte magát, úgy élhetsz Te is ottan.

De mi volna, ha itt kellene élj? Felőrlődnél a rettentő rumliban, mely egyenes arányban nő az írói hírrel. Hidd el, néha nagyon irigyellek s eljön azl idő amikor egy-két hetes pihenésre való kvártélyt fogok instálni Tőled, hogy kiheverhessem hányatott pesti életem fáradalmait.

A kötetet itt küldöm, beszéljenek a versek minden 6 oldalas baráti episztola helyett.

Kovács László verseidet átadta a Pásztortűznek (most jut eszembe, hogy ezt már megírtam).

Ölel igaz barátod

Jékely Zoltán

8.

(Levél)

Kiss Tamás

K i s ú j szállás

Kedves Öreg Tamás!

Nagyon szégyellem magam ezért a jó háromhónapos hallgatásért. Azóta biztosan nem fáj úgy a dolog Neked, ahogy talán az első hónapban fájt — mert érdemtelennek tartasz arra, hogy Neked egyáltalán bánatot okozhassak. —• Elsodort a társaságosdi, mely jobban kell a csendeske leányságot élt ifjasszony- nak, mint a mozgalmas ifjúságú férjnek. Ez már így történik, mondják a tapasztaltabbak, majdnem minden házasságban. ■—

Semmi komolyabb munkába nem tudtam belefogni. Töredékekben fejezem ki magam, már vagy félesztendeje ha bár a látszat néha egész-ként hat.Láthatod, az írásom is olyan hányt-vetett, mint egy csendes elmebetegé. Mostanában Musett-életrajzot olvasok, a Charpentier-jét. Rengeteg párhuzamot vélek felfedezni a két-lelkű múltszázadi francia és jómagam között.

Rád, hidd el •— mint közelinek tartott lélek-rokonomra — sokat gondolok. Verseidet már kétszer is áttanulmányoztam, jegyzeteztem. A jövőhavi Prot. Szemlében (májusiban) megjelentetem az ígért ismertetést —■ csak egy kicsi nyugalom és békesség kellene hozzá, lélekben, világban. Láthatod, milyen bitang az élet. A múzsák régesrég megfulladtak az embervérben én hányadúkban — mi csak bolyongó lelkűk sugaknára firkálunk héba’ hóba. Mit írjunk? Megtették előttünk, azok, akik „benne voltak a fősodorban” — ahogy Arany írta. Ügy vagyok az irodalommal s mindazzal, amit eddig ,,mű”-nek éreztem magamban, mint az ormányságiak az utódlással.. Minék-a? Minek-a?

58