Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Gyurkovics Tibor gyermekversei elé

gont vagy tájszót valami egyénit ő nyelvi játékba rántja: ugtrácsolnafc, megifi- cánkoló kék árnyékok, bekuklál a résein, betegidomár, kényes-bényes lánykutya. A „jég a szemed” és az „ázott szagod van” anyagszerűsége az olvasó érzékeibe tódul, az egész szöveg a gyermeki nyelv és gondolkodás konkrétságát, tárgy-értékű képiségét követi. A higanymozgású, egy-két szavas párbeszédek humora bevilágít a társalgó felek „kutyatudatába”: — „Érvényesültél?” — „Hogy mit csináltam?” Ha a kiplingi duzsun-gel lényei, Maugli -barátai a világirodalom legemberibb állatai, Gyurkovics kutyái sem „kutyák”, éppen ebben az antropomorf minőségben rokoníthatók a rangos emberszabásúakkal.

Gyurkovics gyermekversei akartam, nem költőjüktől függetlenül válnak gyermeki érdekűvé. Az alkotói -szándékoltság lemérhető a tematikai közeledésen és a már gyarmekközeli téma módszerbeli megközelítésén is. A kettős alkotói alkalmazkodás tehát a mitre és a hogyanra egyaránt figyel, A belehelyezkedés a valószínű gyermeki empíriába, az élménykor zártságába önmagában nem jelent semmi, költői korlátozást, öncsonkítást, Gyurkovics huszonegy versében nagy a hagyományos témák aránya, a témakezelés azonban megmenti ezeket az eseteket is, bizonyítva, hogy egy tintásüvegből sokféle szellem szabadítható ki. Petőfinek elég volt a tintafolt Megyeri kabátján a reformkor anyagi és szellemi „térképezéséhez”: a nevezetes vers „foltja megmaradt” eszméletünkben. Gyurkovics címadó Tintapacáya más kor más lenyomata. Sokkal meghatározatlamahb a tár- gyiassága, a jelentésköre: a táintiapacás levélíró lányka címzettje maga, akit várnak, mindenki, akit hazavárnak. A címzett hát a társkereső szeretet.-.Különbéin Tintapaca, maga a Tintapaca-ember önjellemzése a vers a versben, külön bravúr, maga is az ember-lehetőségek csodája. A gyermeknyelv suta hangszerelésében és .a képzelet korláttalanságában szétterjed a tintapacából született Tintapaaa:

Nagy orrom van, kék szemem, kék derekam kék fejem, csillag vagyok, duzzadok, gondolok, amit akarok,

gyémánt vagyok, ökörszem, bánat se vagyok, öröm sem, de derült kék ég vagyok, paca vagyok — én vagyok.

Már „kékítőt old az ég vízében”, már kozmikussá tágult a foltember, memóriánkba „fokozódott”, versemlékeinkbe pecsételődött, s tán boldogan hurcoljuk a tinta-foltot, míg valami alkalmatlankodó vegyszer (egyszer) el nem távolítja. Az iskolás, iá -bodzatimta-illatú téma szétfeszítette a hagyomány klisészerkezetét. Már ezért a címadóért is érdemes volt elolvasni Gyurkovics gyermekvers-ciklusát. A többi hagyományos téma i-s így tagadja önmagát a verses megvalósuláisbian. Ilyen a nagyhagyományú ábc-vers, az Iskolanyitogató, rímjátékba foglalva, hogy emberség, tudás és munka tápláló anyja az iskola. Hiába hagyományos maga a perec- és a marcipán-téma, mert a téma még transzparens, mint a lyuk a perecén. A Pereces, a kész vers -azonban madarak huj ócskája, kép és hain-g tömény matériája, ritmustömbök hangt-este, valóságos ritmus-példatár a hangsúlyos sor- és ütemformáklból. A három- és négyszótagos ütem=telítettség próbája, verstanverse is lehetne, ha a gyermek nem érné be „csak” a vers mondókás örömével.

575