Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Bessenyei György: "Virrasztom halottaimat"
Már amennyire e vers hallatán egyáltalán más valamire figyelni lehet.) Az ó- testamentiumi próféták, a török diúlta Magyarország prédikátorai, a 'gyermeküket sirató anyák keserve szólal itt meg a megszületés előtt halálra ítélt magzatok „Kerülnek innen tűzre, szemétre, — fejükön vérből korona, — égnek a kicsi-dózsák — sercegve-sisteregve. — Ki esz föl titeket, — hitetek kibe épül, — húsotok kit nevel — szerelemre, forradalomra? — Mi készül itt, milyen irtóz- tató — rend, hogy ennyi az áldozat?” A másik a magyar történelem oktalanul elpusztult áldozatait, frontra hurcolt katonákat, fiatalon elégett költőket idézi, nem kevesebb erővel. A magatartás azonban itt is: „Virrasztóm halöttaimat. — Virrasztóm magamat, magunkat. — A reménykedő munkát.” A munkát — tehát a jövőt teremtő életet — s a halottak emlékét egy igével kapcsolja össze, mintegy stílussal hitelesítve kötete mondanivalójának egészét. S ebben — sok minden mással együtt — mester Ratkó József. „Hasonlít rájuk az anyag. — Rájuk hasonlít kisfiam” — írja a Törvénytelen halottaimhan. Élőt és holtat, konkrét és elvont fogalmat egy igével összekapcsolva tud rendkívüli tömörséggel egy rendezett, dolgokat-jelenségeket helyretevő, összefüggéseiket feltáró költői világképet teremteni. Elmaradnak versiből itt a konkrét tájra utaló elemek. Nincs akácfa, csak fa, nincs varjú, csak madár. Az előbb említett összekapcsoló tömörség azonban biztosítja a vers órzékletességét1, szuggeszbivit ását. Másik — ennek távolról sem ellentmondó — stílusvívmánya is megmutatkozik itt. A szemléleti kiteljesedés hozta magával ezt. A két nagy látomásos vers a legjobb példa rá. Az ősi-népi innék, siratóénekek hangvétele. Az ismétlések:, a felsorolások, a kijelentő mondatok sorjáztatása, a mellérendelő összetételek szinte teljes hiánya, hogy csak siabtében említsünk egy párat e versek későbbi elemzői számára. Stílus és magatartás, tartalom és forrna elválaszthatatlan, egymást erősítő-lendítő egységének vagyunk itt tanúi. S ez a magatartás, a legnagyobb rosszal, a halállal is 'szembenéző, de jövőt munkáló, életet, forradlalmat idéző emberé az, mely számunkra a leginokanszen- vesebb. Pontosa,bban szólva: ez a rokonszenves. „Élünkre áll, ha mi szeretj'ük; — ott van a mosónő fiával együtt.” — írta Adyröl. Ebben, a sorban Ratkó József már ott van. (Magvető, 1975) BESSENYEI GYÖRGY 571
