Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Sándor István: Pável Ágoston tanulmánykötetének margójára
megjegyzést! Amit e dolgozataiban Pável ed őad, ahhoz a szakkutatásnak napjainkig sem volt sok hozzáfűzni-való ja, megállapításai maradandónak bizonyultak. A kötet második része „Néprajzi tanulmányok és jegyzetek” címen nyolc dolgozatot tartalmaz, s ezek közül négy — nem csekély örömünkre — itt lát először nyomdafestéket. Közreadásukat különösen jelentősnek ítéljük, hiszen javában folynak az akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának előkészületei a „Magyarság Néprajzának” új, szélesehb kidolgozására, s így a Pável szolgáltatta adatok, túl helyi jelentőségükön, az országos távlatú tudományos vállalkozás számára is értékesek. Idevágó korábbi dolgozatai és a most közreadott lexikálisán tömör fejtegetések arrói tanúskodnak, mint (bontakozik ki írójukban egy nagy jelentőségű terv, az Őrség és a hazai szlovén terület néprajzi monográfiájának terve. Pável már az első világháborút követő években hozzáfogott a néprajzi terepmunkához, . nyelvészeti törekvéseit is 'ennek rendelte alá. Eleinte csak szőkébb feladatokat vállal. Előbb a Néprajzi Múzeum igazgatójának, Bátky Zsigmondinak hatása alatt a Szentgotthárditól délre eső szlovén terület építkezése, főleg a konyha és azon belül is a tüzelőberendezés foglalkoztatja. Utóbb nyilván Gyorffy István indítására figyelme a házak elrendezéséből kialakuló teSe^ pülésformák foglalkoztatták, mint erről „Őrségi képek” c. dolgozata tanúskodik. A harmincas évéktől azonban érdeklődése kiszélesedik, ekkor bontakozik ki összefoglaló monográfiájának terve. A tervhez bizonyos negatív tanulságok ve^ zettók, amelyeket a magyar néprajz első nagy szintéziséből vont le. A kitűnő összefoglalás ugyanis az országos összkép felmérésére törekedve kevéssé hangsúlyozhatja ki az egyes tájak életviszonyainak sajátosságait, a részék a kelleténél jobban feloldódnak az egészben, árnyalásuk talán tájilag szerényebb, miint Pável kívánatosnak vélné. Ennek oka nyilvánvaló: az ország számos vidékéről még nem készültek a helyi életformákat felmérő monográfiák. Ügy látjuk, Györffy és Pável szemlélete szerint „A magyarság néprajzának” egykori négy kötetét olyan összegezésnek kellene követnie, amely az egyes táji kultúrákból integrálódik. Tanulmányainak most 'kézhez kapott kötete bizonyítja, milyen nagy értékű előmunkálatokat végzett Pável a maga illetékességi körében e cél érdekében. Mélyen sajnáljuk, hogy mint az első nagy háború nyelvészeti terveit, a második világégés néprajzi törekvéseit megtörte. Megvalósíthatok-e még néprajzi vonatkozásban e tervek? — nehéz kédés! Pável szakértelme, felkészültsége és lelkiismeretessége ma is sok feladatot megoldhatna. De vajon a megváltozott viszonyok között, az életforma szocialista átszarvezödése után hozzáférhetők-e még — akár pusztán a népi emlékezés közvetítésében — a falusi élet egykori hagyományos jelenségei? 3 itt kap különös jelentőséget mindaz, amit Pável a most megjelent gyűjtemény tanúsága szerint elvégzett. Hiszen az építkezés és a település vizsgálata mellett, amelyre utaltunk, itt most gazdag és színes képet kapunk a Szala folyó vidéki halászatról, a déli szélek különféle vadászéi járásairól, köztük külön tanulmányban a fenyvesrigó fogásán ák ősi lépvesszős módjáról, de az erdők fáinak, bokrainak, gyümölcseinek, gombáinak, gyógynövényeinek gyűjtögetéséről is. Alapos leírás ismertet meg a köles és a hajdina termesztésének hagyományos agrotechnikájával, e két kultúrnövény gazdaságitáplálkozási értékesítésével egészen az ételreceptekig; azóta e növények mintha kiszorulnának hazánk mezőgazdaságából. De ide csatlakozik egy további dolgozatban a töktermelés pompás leírása is; s ugyané dolgozat vezet át további 551
