Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei

de néhány merészebb színpárosítástól eltekintve minden, az előbbi festmények színvilágában leli magyarázatát és előzményét. Bartha tehát azzal, hogy a képet a világ jelenségeire adott művészi válaszként, a szerkezeti megoldásokat, elsősorban a színkomipozídió döntő szerepét e válasz megfogalmazásához alkalmas kifejezési eszközként fogta fel, nem szakított gyökeresen régebbi alkotói felfogásával, stílusával, csupán (s ez a „csupán” (korszakos előrelépés ígéretét sejteti) összegezte és kellő válogatással továbbfejlesztette saját addig elért eredményeit.

Bartha László: A gyimesi csángóknál

n már említett tanulmány szerzője szerint az új képeken nem a ráismerés, hanem a felismerés az elsődleges.. Ehhez a kétségtelenül igaz megállapításhoz (mivel más modern alkotásokra és stílusokra egyaránt érvényes — ugyanis eléggé általános) tegyük fyozzá: a világ jelenségeiből, a látvány, a valóság elemeiből. Bartha ezekben a színvillanásos (például a hullócsillagidéző Meteora-sorozatban) képeikben a hangulatot rögzíti megkapó er ővel és biztonsággal. Lehetséges, hogy ez a kifejező erő a régebbi korszakokra jellemző expresszivitást őrzi és örökíti tovább a mostani, pontosabban az 1970—1975 közötti képeken. Az Erdély-ciklus vagy az úti élményekből született Isztambul I., II., III. azt is érzékelteti, milyen hőfokú érzelem köti a kép tárgyához, témaköréhez. Ezen a ponton leli meg a

546