Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei
„A fűzfa patakparton nő ugyan, de nem mocsárban. Jól utánozza az aesopusi mese hangját, előadása rövid és tömör. Feld mamin Gyula.” A bíráló a mocsár szót aláhúzta. Kedvelt műfajából, a balladáiból ötöt találunk a kötetben. Közlési rendjük: A végrendelet, A révész, A templomrabló, A zsugori, Az átok. Bár nem az első a legsikerültebb, rövádébb terjedelme miatt mégis ezt közöljük. A VÉGRENDELET Ballada I. 1. Rendelkezik Fehér Márton Mert halála már közelget: „Testemet a földnek hagyom, Lelkemet meg az egeknek.” 2. Mert halála már közelget; Görcsösen a tollat tartja: „Lelkemet meg az egeknek, Félvagyonom nejem kapja.” 3. Görcsösen a tollat tartja, Meg-megakad tolla s serczeg: „Félvagyonom nejem kapja, Másik felét a kis gyermek.” 4. Meg-megakad toUa s serczeg, A keze már olyan gyenge: „Másik felét a kis gyermek ...” — S a Bíróhoz szállt a lelke. II. 1. Fehér Anna, jaj mit tettél? Alig hunyt el szegény férjed, Rettenetes bűnbe estél, Kisfiádat mert megölted! 2. Alig hunyt el szegény férjed, Alig tetted le a sírba: Kis fiadat már megölted, S így vagyona reád szállá. III. 1. Jön az este sebes szárnyon, Fehér Anna pihenni megy. Nem alhatik ... Minő álom!? — A kis fia jelenik meg. — 2. Fehér Anna pihenni megy, Könyörülj mpg rajta Isten! — A kis fia jelenik meg: „Örökségém én elviszem.” 3. Könyörülj meg nvjta Isten! Fia kéri a vagyonát: „Örökségem én elviszem, Most sem adod?..— „Adom, mindjárt.” — 528
