Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MŰELEMZÉS - Laczkó András: "Ballada a szekeresről"

Mindkét költeményben világos az utalás a bibliai eseményre, misziarinit Illés próféta néhány csodás tette után tüzes szekérrel és tüzes lovakkal az égbe (vagyis: a halhatatlanságba) ragadtatott. A Ballada a szekeresről költőjét a földi és égi útkenesztezés kontrasztossága ragadta meg, s a memnybéüi kocsira elődjét ültette:

Gomolyog a Tejút pora,

Ady Illés szekerén ül, gyeplőtelen, zabla nélkül röpíti két táltos-lova, magyar sors és költőének.

Lent a kocsi ltovábbhalad. A Tejút gamoilygása, a fent repülő táltoslovak képe nem akadályozza a fuvarost útjában. Hiábavaló hát a nagyszerű ellentétes kép a földi (halált hozó) és az égi (hallhatatlanságot adó) szekér között? Igen és nem. Igen, mert a históriai idő nem áll meg. Nem, mert a „két szekéroldlal” a költői képzeletben a továbbélést biztosító irodalom (történet) kezdő- és zárólapját is szimbolizálja (lásd a ballada lezárását).

Ebből az irodalomtörténetből Simon négy költőelőd tragikus sorsát emelte k!i; Janus Pannonius, Petőfi, Ady és Radnóti került a szekérre. Miért éppen ők? Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály s József Attila s még sok költőnk, írónk élete-halála is példázatszerű. Szerkezeti és tartalmi oka egyaránt van annak, hogy a ballada csak négyükről szól. Ugyanis a vers jelenéig fogyó időnek (az öt évszázadnak) térbeli meghatározottsága is van. Idézzük fel képzeletünkben — ahogyan a költő is .tette — a történelmi és maii Magyarország térképét. Mindjárt világossá válik, hogy a Ballada a szekeresről ideje- a magyar történelem 1472- től napjainkig tartó periódusa; tere pedig: Magyarország. Elindultak a kerekek a magyar költészet első — igaz, latin nyelvű — zsenijével a déli határszélről s a Tiszántúlon, Erdélyen át Abdáig (az északi határig) jutva, körbefutották az országot. A négy históriai szakasz közül kettőben a földrajzi belymaghatarozás lényeges tartalmi elem, mert M-ezőfoenény, Segesvár meg Abda mondja el az olvasónak azt, amit a költő elhallgatott. Miért nem -szolt a kozák -pákával szembeforduló honvédtisztről s a keretlegényektől hajtott őszi halálba menetelésről? Ment az olvasók ismerik e tényeket, vagy ha mégsem, akkor a vers megértése érdekében meg kell tudniuk.

Simon -célkitűzése tartalmilag és művészileg óriási volt, a megoldhatatlanság határán állt; összefoglalni ötvenhat sorban a magyar irodalom felszabadulás előtti történetét. A tér és i'-dő egységével áttekinteni -a jelenig vezető utat. A költői szándék — mondhatni, szükségszerűen — balladai formában volt megvalósítható. Legelőbb azért, mert az áttekintés epikus, leíró-elbeszélő vonást nem nélkülözhetett, éppen historikus tárgya miatt. Aztán, ez -a műforma a sűrítés, a tömörítés nagy lehetőségét kínálta. Simon nem ismeretlen (a népballadáknál -gyakori, hogy -a tudottat hallgatják el s a -nem látható-tapasztalbatáröl beszélnek), hanem ismert dolgokról szólt hézagosán, nagyobb terhet róva ezzel a szerkezetre s (tágabb teret engedve az olvasói -asszociációknak. Hozzá kell még tenni, hogy hosszan és kísérleteken érlelt forma a v-ersé. Simon -az említett interjúban utalt -a formakeresésre: „ ... van egy bizonyos határeset, -amelyen túl már a vers bármennyire bővülnie iis, tulajdoniképpen kevesebb lesz. El keli találni azt a borotváéit pontosan, -amikor a mondanivaló, az emlber költői érzései, sőt, maga a forma ás leggazdaságosabb, tehát a legtökéletesebbé válhat. Én

517