Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰELEMZÉS - Pomogáts Béla: A magyar vidék regénye
kesztés a környezet, ia külső viliág egyre tágabb „övezeteit” kapcsolja a főhős lélektani elemzésének fonalához. Ez a sajátos módszer jelentkezett már a Gyászban és az Iszonyban isi. A szerkezet kettős rendezői elvet követ: Eszter paradi- csom-teremtő kísérleteinek egymásra következő szakaszait és azt az írói munkát, melynek során a lélektani regény fokozatosan társadalmi regénnyé tágul, alakiul át. A szerkezet megformálása az írói szándékokat szolgálja, egy hatalmas epikus koncepciót segít alkotássá elevenedni. Németh László tudatosan dolgozta ki a regény konstrukcióját, erre vall az a nyilatkozata is, mélyet a regény befejezése után, az Égető Eszter néhány részletének köpésekor adbtt: „A regény, az uralkodó hóbortok alapján, három könyvre oszlik. (Apa, Férj, Fiú.) Mindenik könyv három nagyobb fejezetben mondja el a szív egy-egy kísérletét. A fejezetek, mint egy-egy szonáta, maguk is hármas szerkezetűek; az egész regény így tíz fejezetből s harminc tételből áll. Két-két fejezet közt, az utolsókat kivéve, öLhat évnyi időköz télik el, ez érleli meg az új életkort, s teremti meg a szív új kísérletéhez a külső feltételeket.” Az Égető Eszter egyes fejezetei a drámai felvonások zártságában bontják ki a szerkezetben rejlő koncepciót. Az első három fejezet: az Árnyékok, a Két férfi és a Háborús tavasz Eszter első kudarcot vallott kísérletét1 mondják el, melynek során nagyapjának és apjának más-más eszményeket követő világát akarta ösz- szöbékíteni. Ezekben a fejezetekben ismerkedünk meg Csomorkánnyal, az alföldi város életével is. A harmadik fejezetben már feltűnik Máté Józsi alakja, aki köré Eszter az újabb „paradicsomot” próbálja felépíteni. Erről iaz újabb kísérletről szól a következő három fejezet: a Lajosfalvi paradicsom, az Asszonyok és az Angyálharag. Az újabb kísérletet Józsi önzése s férfilhóbortjai ítélik végül is kudarcra. Ám az Angyalharag már rámutat azokra is, akik köré Eszter szívének melege újabb otthont próbálja varázsolni: Józsefre és Lőrincire, Eszter fiaira. A középső három fejezetben a társadalmi körkép is tovább tágul: az alföldi városkák (Lajosfalva, Szeghát, Csomorkány) lassan átadják helyüket az egész országnak. Az utolsó harmad fejezetei: a Tanyai internátus, a Menekülők és maradók és az Elefánttemető Eszter újabb kísérteiét beszélik el; „pókösztöne” az apa és a férj után fiaiban keresi azt a világot, amely köré szeretetének hálóit szőhet! Ám a fiuk is a maguk önző és ostoba útját járják, Eszter végül is egyedül marad, hogy azután az utolsó fejezetben, az Epilógusban a nagyobb közösséghez, a „nagy családhoz” emelje fel szívót. A három fejezetből álló egységek a klasszikus drámák szerkesztési rendjét követik: az első részben Eszter rátalálni vél arra, aki köré a „paradicsomot” szöheti, a második részben — a drámai csúcspontban — a tervek kudarcot valL lanak, a harmadik rész pedig a végső erőfeszítések bukását s egyben a soron következő kísérlet feltételeinek kialakulását beszéli el. Az egyes fejezetek szintén három részre oszthatók, az első kettő általában az epikus anyagot hordozza, az utolsó pedig egy-egy nagyszerű jelenetben, „drámai kettősben” vagy „tablóban” ad számot Eszter lelkének éréséről, a kísérlet tapasztalatainak építő fel- használásáról. Ezek a dialógusok és jelenetek, melyek persze nem szabályos párbeszédek (a jelenet mozgását csak Eszter tudatának és érzelmeinek tükrében figyelhetjük meg) a regény legjobb lapjai. Eszternek és apjának beszélgetése, a lajosfalvi karácsonyeste, a Józsika (betegágyánál virrasztó Eszter töprengései, Égető halála Németh László epikájának tisztaságáról, lélektanának mélységéről, gondolatainak tartalmasságáról tesz bizonyságot, és az Égető Eszter klasszikus jelentőségére utal. 512
