Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - Hekli József: Viktor Rozov
látványos sikerek, a pozíció, a személyes karrier a legfontosabb, hanem az ember -belső tartása és embersége. Mindegyik egykori iskolatáirsból lett valaki, Agnyija Szabinából neves iroda lomkritikus, második férjéből, Maskovból, rangos fizikus, Tarakanovból kémia-professzor, Kozimból zöldségtelepvezető, a többiek is úgy ahogy vitték valamire, csupán Agnyija első férjének, -az egykori reményteljes, jómegjelenésű Szergej Uszovnak — a főhősnek — igazi foglalkozása marad homályban. Rozov azonban a darabban világosan kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy valakivé válni az életben még nem minden. Hiszen midőn az ember „Valakivé” lesz, igyekszik fokozatosan beleszőni a szerepébe, felveszi az „alakot” de legtöbbször nem érzékeli vagy nem akarja észrevenni a diszharmóniát a felvett „alak” és valódi önmaga között. Éppen ezért -döntött úgy az író, hogy le kell venni a maszkot -a figurákról, s szembesíteni kell őket egykori önmagukkal, mikor még mindannyian egyformák, egyenrangúak voltak. A 25 év távlatából a legtöbben megértik, hogy késő már változtatni életükön, az elhagyott eszmék, -a meg nem tartott fogadalmak az elszalasztott szerelmek vissza nem jönnek. Volt, elmúlt. A mű kompozíciós sajátossága abban rejlik, hogy a hősök nem a holnapba, hanem a múltba néznek, visszafelé. Az érettségi találkozó a Szovremetnnyikben is jubileumi találkozó lett. Köztudott, hogy Rozov-darabbal nyitott a színház, s 1967-ben ismét-'az író színművével ünnepelte tízéves fennállását és tartott művészi „analízist”. Az újabb. Rozov-darab az Estétől délig (1969) elsősorban ismét az „öreg fiúk” sorsát elemzi', akik különböző okokból nem jól rendezték el életüket. Három nemzedék képviselői élnek egymás mellett, nem. éppen békésen, s mindannyian keresik helyüket az életben. A Szituáció (1973), amely kimondottan etikai jellegű kérdéseket -boncolgat, nem tartozik az író -legjobb alkotásai közé. Az érdekesnek mutatkozó témához — megkapja-e Viktor Leszikov a találmányáért járó magas jutalmat vagy nem — Rozov nem találta meg a rgegfelelő dramaturgiai konstrukciót. Rozov eddigi utolsó műve, ia Négy csepp (1974), négy kis remekbeszabott egyfelvonásos, amelynek a magyarországi ősbemutatóját a televízió képernyőjén nemrég láthattuk. Mindegyik „csepp” mai életünk egy-egy izgalmas jelenségét, illetve sajnálatos fonákságát pellengéreit M. Az író ezúttal is tükröt tart néhány elítélendő — mint a karrierista, közömbös, egoista — emberi magatartás forma elé. Rozov műveinek többsége — könyvalakban és színpadon egyaránt — sikert aratott, s a siker abban gyökeredzett, hogy a darabokban szó esett mindarról, ami az embereket izgatta; az élet -izgalmas válaszútjairól, a hamis eszmékről, az if j-ú nemzedék -önállósuló kísérleteiről, az érzelmi élet kitágult és merészebb határairól, -az elavult erkölcsi kölöncökről, a rosszul leplezett tisztességtelenségről1, valódi és vélt ellentétekről, és sok egyéb aktuális problémáról. A Rozov-művek irodalmi érteke nem utolsósorban közvetlenségükben, fesztelenségükben van, s abban, hogy az író' ,a mindennapok és a magánélet kis drámáiban igyekezett a kor nagy kérdéseit tetten érni. Bár az igazi művész pályája egyetemlegesen felfelé ível, az alkotás rögös útján -azonban lehetnek megtorpanások, néha visszaesésé,k is. S ez alól természetesen Rozov sem kivétel. Mindez nem mond ellent -annak a megállapításnak, hogy a 63. évében járó Viktor Rozov — a más-más művészi kvalitású és egymástól elütő írói stílusú Arbúzowal, Zoránnal, Roscsinnal, Radzinszkijjal, s még néhány drámaíróval együtt — a mai szovjet drámairodalom egyik vezető egyénisége. 506
