Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - Rózsa Béla: Savarius - nem Babits

RÓZSA BÉLA

Savarius - nem Babits

SAVARIUS: A BUJASÁG HIMNUSZAI ÉS MÁS EROTIKUS KÖLTEMÉNYEK. [ILL. ÁGOSTON ERNŐ.] (PARIS, 1926, LAFAYETTE.) 92 p. 6 t. 21 cm.

Markovits Gyöngyi Üldözött költészet című kötetében olvashatjuk: ,,1927-ben Babits Mihály kát fordításkötete jut a kitiltott könyviek somsára. A Posta- és Távirda Rendeletek Tára (15. és 31. sz.) közli, hogy nem szállítható Magyarországra a Becsben, 1921-ben megjelenít Erato (Az 'erotikus költészet remekei). A másik kötet, Ä bujaság himnuszai és más erotikus költemények Savarius szerzői néven került ki a nyomdából Párizsban, 1926-ban.”1

E három mondat három valótlanságot állít: Savariust Babitsosai azonosítja, A bujaság himnuszait műfordítás gyűjiteménynek véli, s fenntartás nélkül elfogadja ennek koholt nyomdahelyét (Edit par Lafayette Paris, Rue Piegot 19.). Közléseit saját forrásai sem támasztják alá. A Miagyar Királyi Postaigazgatóság 1933-as megjelenésű egyesített indtexe (

A postai szállításokból kitiltott vagy bí- róilag lefoglalt sajtótermékek jegyzéke) mindkét verseskönyvet „a bírói végzések állapján lefoglalandó” nyomtatványok közé sorolja. A 13. lapon A bujaság himnuszai szerzőjét tévesen Savariniként tünteti fel, a megjelenés évét padiig 1927-re teszi.2 Az álhév ebben az eltorzított alakban szerepel a Magyar Királyi C'sendőrség 1944-ben kiadott 33. számú nyomozókulcsábasn, Markövits másik hivatkozott forrásában is. Még a 15. oldalon említett Erato mellett Sem áll ott Babits neve, s a kiadás időpontját a jegyzék. ismét azonosnak, tekinti a lefoglalást elrendelő határozat keltével.3 Sem e kiadványoik, sem Gulyás Pálnak Az irodalom kitagadottjai című közleménye nem adnak ^lapot a Babits—Savarius azonosság feltételezésére.4 Sárkány Oszkár 1941-es Babits könyvészeite s a kiterjedt Babits irodalom sem foglalkozott eddig az álnevés kötettel.5

Markoviits tévedéséit mentheti a Savarius álnév eddigi feloldaitliainsága, a mindössze 250 példányban készült kötet ritka volta és ihibliográíiaá jteíraitlan- sága, de mindenekelőtt aiz a Weöres Sándor áltál szóbelileg említett mendemonda, amely már A bujaság himnuszai megjelenésekor Baibitsot sejtette a rejtőző név mögött. Mankiovits állításai annyira szenzációsnak tűntek, hogy Soós Endre a Magyar Nemzetben magjelentietett könyvismertetésében szinte szóról szóra közölte az Üldözött költészet általunk is idézett kitételéit.6

Brandt Józisief szombathelyi bibliofil 1964. jún. 18-án — többek között — ezeket írta Soós Endrének: „A szerző iskola-, illetve osztálytársam volt és jó barátom. Készülő könyvéről, annak megjelenéséről minden (hozzá közlel álló tudott, és ma is többen élnek közülük:. Elgyfik nagyon meghitt .barátja — dr. Németh Ferenc — felkérésemre a csatolt levelet írta. Dr. Hoffmann szerzőségét Ránkiné Flarkas Klári is igazolhatja, aiki talán a szomszéd szobában dolgozik.” Második Sóos Endréhez intézett levelében pedig egykori osztálytársa Ady iránti rajongását idézte fel, s azt, hogy miként „védte meg” szeretett költőjét a Pre479