Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - Tóth Elemér: Magyar dicséret Buda szobrairól

TÖTH ELEMÉR

Magyar dicséret Buda szobrairól

Magasztaltassék Buda a hegyen, kerek Európának gyöngye hajdan, vizes Velencével s Firenzével a síkon — a hírt Itália költé —, halleluja a csodának, föltámadott a sohasem élő, megtermi az idő kőzuzalékát, kőprémes csillagrendszereit, örvényes üzenetét, kő zizegése, mint rozs zenéje a fuvallatban, violaszínű délben, országalma illatozik erővel letört tenyérben

a Kárpát-medence háncsos térségeiben, redő hullámzik át a ruhán, jácintos nők köpenyén, dús fejedelmi taláron, fátyol leng,

villog virágmintás fegyveröv, lángos csat,

indulat gyüremlik az arcon, öröm boltozódik burgundi süveg alatt, mint fönt a csillagos ég, lágy budai mészkőben.

Ugyan, örvendezzünk a köveknek, Buda faragott pompájának, a gótikának,

amely már-már reneszánsz, saxa loquuntur, miről, miről.

Látszik a múlt és ami benne van, az Űr jele, az ív a felhőben itt kőben.

Vidul a mező és ami rajta van.

408