Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Lázár Tibor: Önmagaddal, tenmagad ellen, Egyedül
LÁZÁR TIBOR Szúró és vágóeszközzé vált létezésed, s az, hogy vagy, csak alkalom az öncsonkító magad-pusztításra, meg a minket emésztő banyaszáj ú-átkok lelket sorvasztó áradatára, hagyd el már a kelevény-gondolatok heveny gyulladásait, a fel sem törölt kételyek reszkető remegését, a hideglelős csókok láznélküli jegyzőkönyvezését, mert egyszer eltörik íve a csodának, s jaj lesz nekünk, mert átengeded képzeleted a meg-nem-békélés indulatjára völgyeinek, hol a dühök torz tükrében látod az arcom és a szeszély szelei koptatják a türelem már-már megrendíthető hegyei is. Vezekelj most, és dervisként térj naponta vissza, érintsd homlokoddal békéd küszöbét és megérdemled akkor a virágok darócát, a máglyafüsttel festett éjszakák magányát, hol töprengeni kell a számsorok megoldásain hisz nem ad hozzájuk sémát senki sem, mert mindenki maga teremti vagy zúzza össze, önmagát, az önmaga ácsolt deszkán. Egyedül Széllel szembeni-élet, nem-élet, létezés, mindig mást akaró nyugodni nem tudó harag bitangolás, szemben szült betegség papírgalacsinná gyúrt sorsom-eldobása akár a tettes, ki a gyilkosság után szerszámát a tóba rejti s reméli, nem jönnek rá a kelepcére-405 • • Önmagoddal, tenmagad ellen
