Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Becht Rezső: A dió dícsérete
a fülledt melegben verejtékezve, golyóstollial a kezemben ott ültem a papírlap előtt, rajta a súlyos felirata: Végrendelkezés. A villany-számlás csöngetett. Ö oldotta fel egyetlen gombnyomással az igézetet és űzte el a halhatatlanok seregét. * Megbékélve mosolygónk egymásra, én és a könyveim. Higgadt ríyugalom telepszik rám, úgy hogy most már folytathatom az egyes könyvek és a kiszemelt örökösök párosítását. A bevezető sorok már ott állnak a papíron: Én, saját kezűleg alulírott Becht Rezső, testi és szellemi erőim birtokában, szabad akaratomból az alantiak szerint végrendelkezem. Megnyugodva írom most már le egy-egy könyv és leendő új tulajdonosának nevét, a könyvtár zömét pedig egykori iskolámra, a volt Evang. Líceum, ma Berzsenyi Dániel Ált. Gimnázium könyvtárára hagyom, abban a reményben, hogy az engem egy hosszú életen keresztül az alkotó szellem fényében füirösztöfct kötetek fényeket gyújtanak majd az új, általunk öregek által ridegnek és túl anyagiasnak érzett világ új generációiban is. Én pedig, a lelfciiismeirettől hajtva megfogadom, hogy még a jövő héten elkezdem olvasni Georg Brandes nagy, kétkötetes „Vbltaire”-művét utána pedig „Caesair”-t. 1975. július 11. A dió dicsérete A természet számtalan remekműve között egyiike a legtökéletesebbeknek a dió. Október elején, amikor beérett és zöld burkát felpattantva hullani kezd, és úgy hajolunk le minden szeme után, mintha körmöci arany volna, nem lehet nem érezni és észrevenni, hogy milyen tökéletesen kiteljesedett technikai és művészi remekmű a dió. A diószem főfeladata, illetve egyetlen feladata, a faj fenntartásának és gyarapodásának biztosítása. Ennek a feladatnak a teljesítésén fáradozik szünet nélkül a diófa, a közös anya, aki nyilván tudja, milyen hallatlan előrelátást, körültekintést, milyen bőkezű áldozatkészséget követel ez a feladat. Nehéz, és ellenséges erőkkel, veszélyekkel és katasztrófákkal kikövezett az út a májusi virágzástól az októberi gyümiölcshiullásig, i akárcsak az emberi magzat fogamzásától a születésig. Már a’megtermékenyítésnek is sokezerszeres biztosítékkal kell számolnia növénynek, állatnak, embernek egyaránt. Ezért a látszólagos tékozlás, a megtermékenyítő és befogadó erőknek, végül a gyümölcsök számának sokasága. A diófának is százezreket kell kockáztatnia, hogy egy is célba érjen. Olyan ez, mint a lottó, ahol 6—8 millió tétre — szerencsés esetben — egyetlen ötös találat esik. Ilyen lottózással küzd fajtája fenntartásáért virágpor- és spermái elihőkkel növény, állat és ember. 402
