Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Hárs Ernő: Sötét eső, A teremtés hajnala
Besúgás hurkok csapdák szerteszét az ősz hálója mindent összefog dérfüstös arany zsibongás a föld mely fölé gyűlölt kamarillák fércelgetnek ökörnyál-cérnaszállal új égboltot a felperzselt helyett. r* ••. r rr A világ ma egyetlen éjszaka sóiéi eső az utcák csókja nyálkásan hideg s az eső szálai lassan a földbe varrnak sebeimmel és ellentmondásaimmal mint nagyvárosi szeméttelepeken a gúlákba nőtt tartós hulladékot Csírázni akarok s csak bámulok a sötétbe az éji lámpák ködudvaros szembogarával s vegyszerezett gondolataim a jövő falánk férgeit etetik A teremtés hajnala A mozgás szemszögéből egyremegy hogy mi mozog a pont vagy a világ s élni lehet egyhelyben állva is mint oszlopszent vagy paraszt a mezőn mindig ugyanaz a kőhangú kapavágás s kicserepesedett szájú önkívület Pereg a kép a halálfélelem ki nem kapcsolható vásári mozijában Halomba gyűlő robbanóanyag lehet a legsimább leghalkabb élet is gyújtózsinór mely sisteregve dönti romhalmazba a tárgyi s emberi viszonylatok bejárt közhelyeit S újra bizsergető lesz a százszorosán ismert meleg vér bugyborog a fogalmak erébe s míg verkliként csikorog velem át a villamos a napi stációkon szemembe táncol a teremtés hajnala 393
