Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Új nemzedék a romániai magyar irodalomban
kétségkívül gyakori Szekeres képein, de úgy, hogy más és más árnyalattal látjuk a Sárga virág, Kék szoba vagy a Vízparti csend kolorjában. A színvariánsokban kétségkívül ott van a Dunántúl „paletta-színessége”, a mértéktartó, szelíd, derűs kiegyensúlyozottság, a festői hangulatnak mindig megfelelő árnyalatnyi különbségek. Szekeres Emilnél ugyanis érzelmi alapja van a munkának; inspirációit mindig emocionális lökéstől kapja. A kép „elindulásában” mutatkozó véletlenszerűséget később tervszerű építkezés váltja fel, nyitva hagyva annak a lehetőségét, hogy a megkezdett műből végül is az legyen, ami hangulat, fantázia, gondolat együttesében legjobban megfelel. „Szeretem a teljes szabadságot” — mondta egyszer. Ami nemcsak alkotó módszerre vonatkozik, hanem a használt anyagra is. Természetes nála, amikor egy képet temperával kezd, pasztellel folytat és olajjal fejez be, figyelte meg egyik méltatója. A monotypiák, a Tájképtöredék és az Etruszk síremlékek az egész részeinek sajátos, véletlenszerű, érzelmi egymásmellérendelés miatt érdekesek. A szeletkék, levél, lomb, fatörzs s boltív, sírkőforma motívumok hangulati különösséSzekeres Emil: A Requiem sorozatból 36?
