Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kardos László: Keresztény népi tradíciók és népi hitvilág a Bakonyalján

Egy más változat ezt részletezi: kilenc termőfaágat kilenc különböző pohárba kell tenni s öntözni, amelyik kivirágzik, azt annak adják, akit párnak kívánnak. Egy variáció ezt a hiedelmet „az óesztendő estéjére” helyezi át. Katalinkor — azt tartják — sok lány megesik.

Az adventét régen a legények ostorpattogtatásokkal kezdték. Felöltöztek maskarába, álarcot húztak, vőlegénynek, menyasszonynak, állatféléknek álcázták magukat, házról házra jártak, ijesztgettek, táncoltak, produkciójukért a házaknál tojást és pénzt kaptak. Az advent végén a kocsmában ettek-ittak.

A csemyei evangélikusok körében az adventét igen szigorúan tartották. Esküvőt vigadalmat nem rendeztek. „Csak áhítat volt, aki dalolt, azt lecsillapították. „Az asszonyok és lányok fekete és sötét ruhákban látogatták a templomot.

Az adventi malacot sem ,,maradós”-nak sem jó hízónak nem tartják. Az adventi kutyakölyökből — úgymond —• lesz a legjobb házőrző, mert a hideget megszokja.

Adventben — karácsonyhoz közelítőn — megindult a régi faluban a bet- lehemezés. A más vidéki fiatalság is átjárt Csernyére betlehemezni.

András napján a tyúkokat jól kell tartani búzával, mert akkor egész évben jól tojnak — vélték a régi falubeliek. A szőlőben az asszonyok összeszedik a venyigék szalmaköteleit és félreteszik a kotlófészekre, mert attól korán kotlik meg a tyúk. Az András napi malac nem marad meg, hideg jön rá és megkoszosodik. András napkor a kenyéren és a vízen böjtölő lányok, ha férfiinget vagy alsónadrágot tesznek a párnájuk alá, megálmodják, ki lesz a férjük.

Borbála (dec. 4.) napján — a két világháború közt kivált — nagy ünnepség volt a faluban, Borbála lévén a bányászok védőszentje: kinn a kisgyóni bányász-kolónián a kát. templomban istentiszteletet tartottak és benn a faluban ünnepséget. Borbála ■—- így hiszik — mentette meg a gáztól — sújtólégtől — a bányászokat. Jóllehet Borbála kát. védszent, népünnepélyén az ev. bányászok is résztvettek, mert bál volt a kocsmában és jót lehetett enni-inni. Az ünnepség egyházi jellege különben sem érvényesült. Csernyén Borbála napjára teszik a varrás népi tilalmát: nem szabad varrni, mert bevarrják a tyúkok tojókáját.. E tilalmat emlegetik egyébként Luca napkor is, karácsony estéjén is.

Borbála és Luca között nem adnak ki tejet a házból: vásárolni nem szabad,, mert különben egész évben „nem lesz szerencse” a baromfin; nem szabad adományt adni a keregetőknek, sem kölcsönbe bármit is bárkinek, mert a tilalom- szegés elviszi a ház szerencséjét; a küszöbön keresztül ilyenkor nem szabad kisöpörni a szemetet sem, mert az is szerencsétlenséget okoz.

Miklós napi (dec. 6.) tilalom: „az e nap szőtt ruha vízbe siet”, viselője vízbe fúl. Az ev. és kát. szülők megajándékozzák gyermekeiket, ablakba, csizmákba lopják be ajándékaikat. Subás, csengős, puttonyos, szakállas mikulás — legény, lány — jár az ablakok alá, becsönget, ijesztget, imádkoztát, ajándékoz. A fonóban e napon maskarás legények, kifordított subában, derekukon szalmakötéllel, ijesztegették a lányokat. Mások mikulásként fehér lepedőbe burkolóztak, rózsafüzért akasztottak a nyakukba és házról házra jártak; az asztalra pattogatott 'kukoricát szórtak, s aki hozzányúlt, annak a kezére ütöttek. így őrzi e rítust a népi emlékezet.

Luca napján (dec. 13.) nem szabad varrni, mert a tilalmat megszegő asz- szonynak keléses lesz a keze. E napon napnyugta után tejet nem adnak ki a házból. Kölcsönt adni nem szabad. Luca nap éjszakáján vigyázni kell a tornácok „dúcait” (faoszlopait), mert megfaragják és az elhordott forgáccsal együtt elviszik a ház szerencséjét is. Vigyázni kellett a köcsögtartókat is, mert ha azt

28