Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - TANULMÁNY - Tolnai Gábor: "Pipája füstöl és haragja lángol..." Jegyzetek Berzsenyi Dánielről
tanulmány TOLNAI GÁBOR „Pipája füstöl és haragja lángol...” Jegyzetek Berzsenyi Dánielről Kétszáz esztendővel ezelőtt született, s száznegyven éve, hogy meghalt. Hat nemzedék élte le életét a költő születése óta, s azóta, hogy elment az élők sorából, több mint négy generáció követte egymást. Egyik, századunkbeli, nem méltatlan költőutódja írta: — Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, elkészül, mint egy könyv. Ez éppen annyira kezdet, mint vég. — Költészetünk e múltszázadi óriásának verses életműve megalkotója testi elmúlását tizenkilenc esztendővel megelőzően, lényegében befejeződött. Könyve elkészült. Kölcsey kritikája után, Berzsenyi „kisség Misanthrop” lelke — az ő szavai — talaját veszítve vergődik. Szinte port indít recenzense ellen, miként osztályostársai birtokügyben. A pör tizenkilenc évig folyik, s jórészt a költő belső világában. Jobban fáj neki a bírálat, mintha birtokának egy részét veszítette volna el. Tanul, esztétikai ismereteit bővíti, felelni készül bírálójának, s két választ is megfogalmaz. Sértettsége emberfeletti. Az ember szenved és a költő halódik benne. Egyik válaszszövegében valóságos röntgenképet készít a maga ekkori belső világáról: „Mert valamint kötelességünk a műveket megítélni, éppen olyan kötelességünk az embert minden lehető módon kímélni. ..” Kölcsey nem volt kíméletes. De vajon, Berzsenyi kíméletes volt-e önmagához?! Utolsó, közel húsz esztendejében, de már azt megelőzően nem különben; dolmányát feszítő hatalmas mellkasára nyomás nehezedik, lélegzete el-elakado- zik; feszültségek, ellentmondások hasogatják. A költők költőjét — mert Berzsenyi ezek sorába tartozik — kik érzékelhetnék mélyebben, mint a költők. Juhász Gyula róla szóló szonettjének néhány sora zeng bennem. Csupa pillanatfelvétel, s csupa telitalálat: „Konok szívében csöndes zivatar dúl. . .” — Majd egy másik sor: „Pipája füstöl és haragja lángol...” — Végül egy harmadik: „S kevély nyakán dagadnak kék erek.” Igen, Berzsenyi konok volt, de zivatar és villámok járták át idegeit. Kontemplativ, szemlélődő nemes embernek is vélhetnénk, ám a szemlélődőnek tetsző férfiből indulatok törtek fel. Kevély volt és vérbő, aki ugyanakkor igyekezett visszafojtani érzelmeit, de „vastag nyakán” az erek kidagadtak. Hadd idézzek egyik, Kazinczyhoz írott, sokat citált leveléből: . én egykorúim között legelső magyar táncos voltam, lovat, embert, asztalt általugrani nekem játék 345
