Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Szabadesés
LESKÓ LÁSZLÓ Szabadesés Az idő sebesen szárnyaló, gyönyörű madár. Aki elengedi vitorlányi szárnyát, hullani kezd vissza, egyre súlyosodva, légörvényektől pofoztatva. Van, ki — furcsa! — rá sem ocsúdik arra, hogy Időmadár begye alól tollat szakítva zuhan, és a szabadesés törvénye lesz érvényes rá. Más viszont szándékkal állna terjesztett karral az Idő elé, Riportot írni róluk — minek? Hiszen egy százalékát sem teszik ki tán a népességnek. Eleven anakronizmusok jelenünk arcán. Célunk tehát a különleges felmutatása lehet. Ez volt talán az euripidészi is, amikor a fordulatról, az új időkről tudomást venni nem hajlamos Pentheusz sorsában az egyedit ábrázolta törvényszerű bukásában. Innen nézve: kis tragédiák. Onnan nézve: a szűkülő világ. Ök többségükben — s nem is mindig hibásak ebben — képtelenek az ok- okozati összefüggésre eszmélni. Nekünk — róluk beszélve — váltogatnunk kell nézőpontunkat: a madártávlatot a békaperspektívával. * Hornungné sír. Valószínűtlen, mint a megmoccanó szobor. — Sötétlelkű boszorkány! — Az egész utca retteg tőle! — Felelősségemre; az ilyeneket a Hortobágy közepére kellene terelni, és vissza nem engedni lakott területre, elvtársak! Célpont Hornungné, hetven éves, hábpusztai születésű matróna. Tűz! De miért? — Amikor megvásárolta ezt a házat a mi utcánkban és ideköltözött Győréből vagy Görényből (ki tudja honnan?); én megkérdeztem: ,.Mennyiért vette meg az épületet?” Azt kérdezte vissza: „Talán segél kifizetni?” A lópokróc finomabb . .. — A barátom rükvercben nekihajtott a háza előtt árválkodó szilvafacsemetének. Nem meghurcolt engem is, aki csak utas voltam a kocsiban?! — Rossz szomszédság, török átok. Beperelt, hogy mérgezem a tyúkjait. Nem volt képes felfogni a buta eszével, hogy a lakótelepi kukákból guberált, patkánymérges kenyérhulladékkal saját maga okozott baromfivészt! — Lecemendézett. — Belémkötött, mert nem voltam hajlandó szívességből lekaszálni a füvet az ő portája előtt is. — Megvádolt, hogy a kerítésemet fél méternyire az ő területére állítottam. — Nem tudom, miért gyűlöl. A boltost avval bíztatta: „Dobálja meg a Se- bestyénnét palozstojássál!” Miért akar engem záptojással hanyigáltatni?! Vajon mennyi a találat? Hornungné: — Hazugság minden szavuk! Aki az én szép szilvafámat kettétörte, bizon nem a barát, hanem az „utas” volt. A másik? Agyon is vágott egy gyönyörű ko340
