Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy baráber élete
XIII. NAGYON SZÉP És ez már ismét Pécs. Szigeti út, Molnárék otthona. Ki tudja, hányadszor ülünk így együtt amióta elkezdtük az emlékek felidézését. Pörög a magnó. De hát nem reménytelen-e ez a vállalkozás? Molnár István végül is nem volt sztár, nem volt történelmi egyéniség, nem hős. Mit mondhat hát élete a maiaknak, ennyi év után? Eszembe jut, valaki azt mondta: tragikus figura. Felkapták, s aztán elejtették... De hát el lehet-e ejteni azt, aki nem élt sohasem a fellegekben? Bányász volt és az is maradt. A kitüntetések egy bányász mellét díszítették, mert — s ez mai nyugalma, derűs életének titka —, akkor kötődött a legszorosabb hivatásához, szakmájához, amikor a legtöbbet kapta. Megpróbálok egy kis összesítést csinálni tisztségeiről, címeiről. Az MDP Komló városi Bizottságának tagja, A Baranya megyei Pártbizottság tagja, A DISZ komlói Bizottságának tagja, A DISZ Baranya megyei Bizottságának tagja, A DISZ Központi Vezetőségének tagja, A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja, Az Országos Béketanács Elnökségének tagja, Országgyűlési képviselő, Előkerül kérésemre a szekrény mélyéből az oklevelek, kitüntetések gyűjteménye is. 1951. május 1.: Sztahanovista cím és oklevél. 1953. február 26.: díszoklevél a szénbányászat legjobb feltáró csapata címért folyó versenyben elért kimagasló eredményekért. Április 4.: „Komló Építéséért” emlékérem ezüst fokozata. 1954. június.: újabb sztahanovista cím. Szeptember 1.: Kiváló dolgozó cím és jelvény. Szeptember 4.: Molnár István vájárnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a „Munka érdemrend kitüntetést adományozza.” 1955. április 4.: Emléklap a felszabadulás 10. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben elért átlagon felüli eredményekért. Ugyancsak 1955. április 4-én: Felszabadulási jubileumi selyem-oklevél az MDP Központi Vezetőségétől. Ugyanezen a napon a Szakma kiváló dolgozója oklevél és cím. Október 27.: A Szakma kiváló dolgozója oklevél és cím — immár másodszor is. Még ebben az évben: Munka érdemrend — ugyancsak másodszor és nem sokkal később: a „Szocialista munkáért” érdemérem. 1956. szeptember 2.: Bányász szolgálati érdemérem. A díszes oklevelek, piros dobozkák beborítják az asztalt. A legfényesebb év: 1955. nem vitás. Az üstökös pályájának csúcsa? És a végpont, amikor még utoljára csillogott? Hogy ért hát véget ez a nem mindennapi, páratlan ívű karrier? — Van Molnár István életének tragikus fordulópontja? — 1958. augusztusában — ekkor már az Uránnál dolgoztam —, a Il-es üzem harmadik szintjén egy főkeresztvágatot hajtottunk. Itt is a feltárás volt a döntő: ha mi nem érünk célba időben, nem lesz termelő munkahely. Ismét előkerült tehát a 200 méter gondolata. Minden nagyon jól ment, amikor egyik nap kicsúszott a rakodógép drótköteléből egy pászta. Félredobta a gép a kanalat; súlyos negyedórák vesztek el idegesítő totojázással. Miért nem vágjátok le? — 332
