Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám - Kárpát Kamil: Falba vésett nevek (vers)

Sír, sír, sír. Malom hüppög? Hallgatom. Malomkerék alatt fürdők vele.

Köldöke sója tengerrel tele.

Baglyos, zúgó fa nő ki ablakon.

De káprázat-ágon átnyikorog, fényt mészárol Daka. Vállán kutyám. Mély seb vérzik tócsán kordé nyomán. Oldalamból kutyám ki- s kimorog.

Falba vésett nevek

Hogy hajnalodik, Ö követ nyomon. Fa fogantyús kés peng ablakomon. Nyög a redőny, ahogy benne megáll. Fény dől a benső éjszakába már. Egérlábakon szétfut a homály, harapó-bilincs-kerek a pohár. Csupaszon áll az ágy, gyalulatlan. Szálkáit kitenyésztem magamban. Virradatból ez a kés kihasít homorúvá ült széken valakit, festetten lapú asztalt, mocsok lépébe ragadt öt kézujj kopog s a vakolatig vésett nevek felpörögnek, mint a propellerek. Késsel vájtam - hátha fölemelik, föl az asztal mocsok-leveleit, termő fává kilombosodva, begyülnek a barátok sorba, kerek az asztal, az abrosz kék, a vasalt él rajta törik még, ropogós, friss - ha ráborulnak tiszta tóba fürödni buknak.

321