Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - M. Csapó Piroska - Volly István: Koroncó zeneélete

ják a szalmakalapos vénkisasszonyt, afféle Dorottyát. Van aki szamáron ül hátrafelé fordulva, vagy kecskét vezet kötélen. Egyik kocsin a banda csárdásokat muzsikál, és végigdalolják az utcákat. A báliban azután kidobós rákit és séket is táncolnak a pártás lányokkal.

A lakodalom dalos népe — ha kicsi a szoba — az udvaron emelt ponyvasátorban mulat. Az U-alakban rendezett asztaloknál főhelyen ül az ifjú pár, mellettük a násznagyok, szemben a szülők, az asztalvégen a zenészek muzsikálnak. Elkísérik a násznépet a házasságkötésre és vissza. Az asszonyok kötényükből, újabban najlontasakból aprósüteményt és kujcsoskalács-darabokat dobálnak a nézőknek, néha akkora darabot, hogy jól fejbevágja a gyanútlan bámészkodót. Egy tányérból eszik a menyasszonnyal a vőlegény, néki zsebben kell hozni evőeszközt is, különben éhen marad. Vacsora közben a legények az asztal alá bújva ellopják a menyasszony cipőjét, ezt is ki kell váltania. Éjfélkor az újasszonyt pirospettyes szoknyában, menyecskésen hátrakötött kendőben bevezetik. — Eladó a menyasszony! — kiáltja a násznagy és az első vőfélytől kezdve a gyermekrokonig mindenki táncol véle, miközben százasok repülnek a tányérba, ajándékok sorakoznak az asztalon: háztartási gép, szőnyeg, televízió, takarék- könyv, minden ami hasznos az útra indulóknak. Előfordul, hogy az újasszony kifullad a menyasszonytáncban, ilyenkor az első nyoszolyólány helyettesíti. Végül odaugrik a vőlegény a körbe, kézenfogja asszonyát, és kifutnak a házból. A násznép az ajtóig kergetheti. A cigánybanda ezután kinek-kinek elhúzza a nótáját, ezt nevezik „asztalköszöntésnek”, népdal, nóta, régi és új táncdal váltakozik a vendégek ízlése, kora szerint.

Mimkásdalpkat hozták a faluba Jámbor Imre ácsiparos és néhány társa, akik házakat, hidakat ácsoltak a Rába, Marcal, Bakonyér távoli tájain. A cölöpveréskor, bakoláskor — a naphosszat énekelt ,,kos-dallam”-ra — egyszerre húzta fel 15-16 ember a két-három mázsás súlyt és elengedve a köteleiket, lezuhintotta. A munkavezető minél borsosabb szövegeket énekelt, annál derűsebben ment az iga vonás:

Országúton / megy a kocsi, !

A rúd mellett bőg a csacsi. / Mennél jobban / zörg a kocsi, / Annál jobban bőg a csacsi. /

Kicsi a lány, / nagy a csöcse, / Azt sem tudja, / hová tegye. / Felvágja a / két vállára, /

Leér a s ../ .e partjára. /

Kis Juliska, / kis Mariska, /

Kivel háltál / az éjszaka? /

— Három huszár / meg egy baka /

Az nyomott le / az éjszaka. /

A rongyszedö cserekereskedö sűrűn járta a falvakat a század elején. Róla maradt fenn egy ritkaszép, népdal-szerű hallgató:

Rongyászfiú utcahosszat csavarog.

Minden háznál, minden ajtón bekopog,

Ha nem hallják, bodzasípján fújja ki:

Falu szépe, barna kislány, gyere ki!

Gyűszű, olló, englisi tű, hajfonó, Mátkagyűrű csak énnálam kapható! Barna kislány fut az ajtó elibe:

— Mit adsz, zsidó, rongyaimért cserébe?

263