Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - TANULMÁNY - Gál István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban

tisztára irodalmi ítéletet mondjon. Ez az egész talán csak gyerekes törekvésem és vágyam eredménye.

Ha akarjuk, megjöhet ideje annak is hogy találkozunk?

— Kellett hogy ezt a levelet írjam, ennyi kételkedés és benső szükség mellett különben csak kiadhattam volna ezeket a verseket; s ezt nyilvánvaló okokból nem akartam.

Tisztelettel

Békássy Ferenc”

MUTATVÁNY LÍRÁJÁBÓL

Jóllehet történetírónak készült, lírikusnak is kitűnő volt. Hadd idézzük ezt a verset, amelyből Babits is bemutatott pár sort nekrológjában:

MÁRCIUSI TAVASZ

Seprűs a jegenyék kopár sora,

S a zajgó víz árnyas kékségein Nem érzik a tavasznak mámora.

Bent kandalló fül, szél fúj odakint,

Nincs a tar földben értelem sehol,

A messze templom otrombán tekint;

Az új erő a hantba nem hatol,

S illő a harmat mit az este hint.

Ki látta bús, zimankós télidőben Alszél ha fúj egy kissé, hirtelen?

Hó meg sem olvad mégis eltűnőben Mindjárt a tél; megrengve messze lenn A rét megdobban; halkan zeng a kőben,

A dermedt kőben enyhe sejtelem;

A felhős ég ragyog, a fagy erőtlen,

A nyüzsgő föld mozgása nesztelen.

De most, ha éjjel égi szikra lobban,

S lángolnak hirtelen a csillagok —

De most, a szív ha élesebben dobban,

Ez csendes ismét, az elhamvadott;

Hűvös valóság! — Április füvében,

A zöld között, sok víg zsivaj között Jár a fehér tavasz; a haja ében;

Madár dalol a tündér lány fölött.

Hajtsd szét a Május vadvirágos ágát:

Csodáld a száz színárnyalat közül Egy hófehér szín teljes tisztaságát:

Ott a Tavasz, ruháját fonva ül.

251