Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: Mindennapi kenyerünket…?

VARGA ZOLTÁN

Mindennapi kenyerünket...?

— Tavaly csináltunk egy cukorszűrést. Hatvan cukorbeteget találtunk. Ez pontosan duplája a három évvel ezelőttinek. Sajnos nagyon sok:

— És mi az oka?

— Túltápláltság, zsíros ételek, kevés mozgás, bár ez utóbbi talán különösen hangzik. A legtöbb helyen még mindig zsírral főznek, és van olyan család a faluban, ahol két hízót is levágnak télen. Hát csak nem hagyják kárba veszni a sok zsírt!?

A háromezer lelket számláló község körzeti orvosa gondterhelten csomagol. Pedig ma könnyű napja volt. Csak hetvenen jöttek el a rendelésre. Dr. M. már nem fiatal ember, közelebb lehet az ötvenhez, mint a negyvenhez. Két gyermek apja. Kereken 20 éve dolgozik a faluban. „Amikor idejött, csak egy rossz biciklije volt, ma pedig két autója van, új háza, nyaralója” — mondják a falubeliek. Aztán még somolyogva hozzáteszik: „Igaz, kerül neki, mert minden beteg odaadja az ötven—száz forintját.”

A rendelő melletti lakásban kávéval kínál bennünket a háziasszony. Közben kérdezősködöm.

— Jobban szeretett volna városba kerülni?

— Nem. Falusi vagyok, láttam az elmaradottságot. Ezért, amikor elvégeztem az egyetemet, elhatároztam, csak vidékre megyek... Hát, itt vagyok már húsz esztendeje.

— Hogyan lehet lemérni a falu fejlődését?

— Például: évek óta nem fordult elő TBC-s megbetegedés, holott azelőtt itt is népbetegség volt. Húsz évvel ezelőtt 57 év volt az átlagéletkor, ma 73. Sok a fürdőszoba és egyre több épül. Tetűirtót sem kerestek már évek óta.

— Divatos betegség?

Nevetés és kérdés a válasz.

— Nézze, maga is csak negyedórája ül itt, de már háromszor megnézte az óráját. Nyilván, mert siet, vagy ideges. Hát, valahogy így vannak ők is. A gyár, a tsz után várja őket a háztáji a szarvasmarhákkal, a sertésekkel, a málnával, nyulakkal, mindennel, ami pénzt hoz, vagy hozhat a házhoz. Lesz-e szabadság, ha érik a málna, ad-e a tsz takarmányt, átveszik-e a bikákat? Szóval; sok-sók rohanás, idegesség. Jelenleg a falusi ember ugyanúgy kávéval ébred és fekszik, mint a városi.

Öblös fotelokban ülünk. A falakon festmények, a képgyűjtés az orvos hobbyja. Ügy tűnik, minden kényelmet megtalál itt, mégis a távozás gondolatával foglalkozik.

— Tudja, a falusi körzeti orvos csak aíkkor kelt feltűnést, ha rosszul dolgozik. Különben a kutya sem néz feléje. Húsz év alatt a járási főorvos talán háromszor jött ki hozzám. Naponta 100-—120 beteget kell ellátnom a rendelőben. Délután még 10—15 beteghez hívnak. Amikor végzek, akkor sem mehetek el sehová, mert bármikor kereshetnek. Aztán havonta egyszer a szomszéd falubeli kollé234