Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy barbár élete (elbeszélés)
munkahely, mint kiderült később. Légcsatorna nélkül mentünk; ha reggel robbantottunk, délelőtt 10 órakor még mindig ott állt a hátunk mögött a füst... De ezt meg lehet előbb utóbb szokni. Júniusban azonban azt mondja a főmérnök: ne hajtsatok gyerekek, hiába minden, nincs már fent vasúti sin. De a beruházási pénz is elfogyott: jó, ha ebben a hónapban ki tudunk fizetni benneteket... Nem volt ez jó hír persze, de mi már annyira belehajtottuk magunkat a 100 méter gondolatába, hogy nem is a bizonytalan kereset fájt. Kiszállunk, s látom ám: ott egy kocsi sín — leszállításra vár. Gyerünk a disz- pécserhez! Beszélek neki összevissza, a srácok meg közben négykézláb bújva eltolták az ablaka előtt a kocsit. Levittük az egészet a munkahelyünkre, s elástuk szépen a vágat oldalába. Még fát is hordtunk rá. Szóval az isten se fedezte fel. Másnap már jókor reggel látom: jön, vagy tíz fényes lámpa. A sín egyébként egy másik vállalaté volt, akik egy ereszkét építettek, így aztán fűvel-fával kerestették. Szóval jártak-keltek a fehérruhások, ott is ahol a sín volt a talpuk alatt, de persze nem látták. így aztán Vass Zoltánig jutott a hír, aki nagy mérgében felhívta Diósgyőrt, s új sínt rendelt, mert neki csak egy szavába került.. — És a folytatás? — Egy pártértekezleten felálltam, s elmondtam szépen az egészet. Én loptam el a síneket, elvtársak... De nem kevesebbről, mint arról volt szó: vagy lesz sín, vagy leállunk ... — Mire ők? — Pártfegyelmit érdemelnél, Molnár ... — De nem kapta meg? — Dicséret lett a vége. VIII. A DIADALŰT Az újságok sora: minél öregebbek, annál izgalmasabbak. MegsárguLt lapokat nézegetünk. Most érzem csak át igazán: tényleg mi csináljuk a történelmet, hisz akikről ezek a 20—25 év előtti lapok írnak, többnyire még itt vannak közöttünk, ismerjük őket — s amit akkor tettek, az ma már történelem. Szabad Ifjúság, 1952. december 7. Megkezdte tanácskozásait a DISZ első országos értekezlete. Beszámolót tart: Dénes István, a DISZ főtitkára. A beszámolóban egyebek mellett szenvedélyes szavakkal ostorozza a DISZ-funkcionáriusok munkamódszerét, az örökös tanácskozást, értekezést. Az országgyűlés kongresszusi termében a munkás-, paraszt-, diák- és katonafiatalok küldöttei között ott szorong egy bányászegyenruhás kis ember is: Molnár István. Remegő kézzel jegyzetel. Mintha a saját szavait hallaná vissza: „Vannak olyan DISZ-bizottsági titkárok, akik hétszámra nem jutnak ki a szervezetekbe, mert idejük javarészét üléséken töltik ...” Élete legnagyobb 'eseménye ez a mai, s a hallottak révén a legboldogabb is. Öt igazolták az események... De ekkor még nem sejti, hogy valami egészen rendkívüli vár rá. A beszámoló után ismertetik az ifjúsági szövetség programját, a bányászfiatalok bányaterületi DISZ-szervezetek előtt álló feladatokat. „... A bányász DISZ-szervezetek mindenütt vállaljanak védnökséget a termelés felett, széles körben terjesszék el az ormospusztai ifjúmunkások által kezdeményezett „Légy jó gazdája a bányagépeknek” mozgalmat. .. Vállaljanak védnökséget a szállítás felett és biztosítsák annak zavartalanságát, hogy a szál228
