Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy barbár élete (elbeszélés)
— Mit ígértem volna? — Például pénzt. — Nem kellett azt ígérni, tudták: ha többet dolgosaink többet kell kapnunk. Ez egyébként nem ment mindig simán. — Vissza tud emlékezni arra a napra, amikor elkezdték? — Egy hétfői napon kezdtük a munkát. Anna-aknán, a főszállító vágatot építettük. De előtte, vasárnap éjjel, még az aknában dolgoztunk, nekünk kellett rendbehozni a padozatot... Nézegetjük a korabeli fényképeket, újságkivágásokat. A fényképeken egyszerű, vidám emberek nevetnek a lencsébe, kicsit lomposak, kicsit esetlenek. Na, de inkább lapozzunk bele egy féltve őrzött könyvbe. „A döntő év ifjai.” Riportok Sztálinvárosból, Komlóról, Inotáról, Mezőtúrról, Diósgyőrből. „Molnár István a fiatalok javát válogatta a feltárási csapatba és néhány tapasztaltabb, harmincon felüli vájárt. A három műszakban összesen tizenhármán dolgoztak. A csatát az első harmad kezdte. A rohamcsapat ugyancsak felkészült. Három sztahanovista vájár állt a sorba. Molnár István és két régi harcostársa: Tóbiás Ferenc és Sinkovits Gábor. Az első napokban munkahelyet kellett teremteni embernek és gépnek. Először csak maguknak, utána nyomban a rakodóknak. Tejfehér ködben törtek előre, szűz kőzetben. Kézzel rakodtak. Mindent tüzetesen átnéztek, csak a fúrókalapácsot nem vizsgálták át alaposan. Bíztak elődeikben, nem is gondoltak arra, hogy rossz lehet. Tévedtek a szerszámot ki kellett cserélni. Fél napot vesztettek. — Sebaj! Behozzuk... — biztatta a brigádot Molnár. — Annál jobban haladunk aztán. Ismét átgondolt mindent, mint parancsnok harc közben. Mindenekelőtt a fúrást akarta gyorsítani és egyszerűsíteni. Megváltoztatta a gyutacsok sorrendjét és fordítva robbantott. ..” — Tényleg ez történt? — Nem éppen szakszerű leírás, de a lényeg valahol itt van. A robbantólyukat speciálisan helyeztük el, ezáltal nőtt a robbantás hatása, ami egyrészt a leválasztott kőzet mennyiségénék növekedését jelentette, másrészt 'ez a kőzet lövés után úgy helyezkedett el, hogy könnyebb volt a felrakása, s módot adott közben más munkák elvégzésére is. — Tehát nem volt egy perc megállás sem. — Minden azon múlott, ki tudjuk-e küszöbölni a holt időket... Babits András „A komlói kőszénbányászat története” című munkájában jelentős teret szentel a 100 méteres mozgalom elemzésének, s miközben megállapítja ,,A mozgalom jelentőségét főképpen a bányák egyenletes termelésével kapcsolatban kell keresnünk” egyebek mellett így ír a Molnár-féle technológia lényegéről. „A 100 méteres mozgalmat közelebbről tekintve megállapítható, hogy a kitűzött cél eléréséhez és felülmúlásához a Molnár-brigád nem alkalmaz semmi rendkívüli dolgot azonfelül, amit minden bányász tud. A különbség az általánossal szemben csupán az, hogy a termelésnek ezeket a racionális és technológiai követelményeit a brigádban vaskövetkezetességgel érvényesítik. Nevezetesen: a tervet napokra felbontva ismerik. Megfelelően karbantartott jó gépeket, főképpen megbízható rakodógépet használnak, s a gépek erejét teljesen kiaknázzák.. A rendszerint 4 tagból álló csapat a legtökéletesebb összhangban dolgozik, nincs egyetlen perc, amely indokolatlan tétlenségben telne el, amit a munkamenet tökéletes megszervezése ki is küszöböl... 226
