Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - Farkas Ilona: Város=munka (vers)
Zöld robajjal megindulnak a hegyek hogy szétfeszítsék a horizontot Bőrömön át érzem ahogy a fában zizeregnek a sejtek a rostok Búza rozs friss hadai seregeinek Sarjadó reménység-palánták susognak Lábamnál tömzsi bokor tollászkodik lassan kibontja szárnyát FARKAS ILONA Város — munka Beért mákföld vagy nekem város! Füstkörödbe naponta betörünk, kinyitjuk gubc-házaidat, felébresztjük mák-társainkat, koromszakállas-kéményekre kacsintunk, kezet fogunk gépekkel, szerszámokkal. Izzad a munka, reszelő foga csikorog, szikrát hány a hegesztőpisztoly szeme, felhők betanított bádogosát — a szelet szidjuk (a mindig másfelé fusizót). Biztatjuk a madarakat, szedjék ki az égtájakat összefogó ácskapcsokat, így viccelgetünk, mióta a kalapács, a motor kiüldözte innen a dalt. 204 Beért mákföld vagy nekem város! Füstkörödlbe naponta betörünk.
