Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Mátyás István: Kiss Dénes: Hét gömb rendje
gyermek- és ifjúsági irodalom Kiss Dénes: Hét gömb rendje A regény lírizálódásáról beszélünk, írunk, vitatkozunk. Nem ok nélkül. Sőt, nyugodtan szélesíthetjük a kört, és emlegethetjük ezt általában is a prózával kapcsolatban. Egyre több újonnan megjelenő könyv mutatja, hogy irodalmunk egy része ez irányban halad. A prózai műfajok lírizálódására utal az epikában megszokott objektív világ átalakulása, amellyel együtt jár az álmok és a víziók mennyiségének és szerepének növekedése, továbbá a fantázia egyre erőteljesebb térhódítása. Nem azért említem ezt a jelenséget, mintha a továbbiakban róla kívánnék beszélni. Éppen ellenkezőleg: szeretném, ha minél kevesebben magyaráznák erre gondolva Kiss Dénes Hét gömb rendje címen megjelent új könyvét. Ebben ugyanis számos olyan jelenséggel találkozunk, amelyik egyezik a fentiekkel, vagy legalábbis hasonlít rájuk. Éppen ezért a könyv egyszeri elolvasása után könnyen mellékvágányra tévedhetünk, és arra következtethetünk, hogy ismét egy erősen lírizálódott regényt tartunk a kezünkben. Az alaposabb tanulmányozás azonban meggyőz arról, hogy a Hét gömb rendje nem regény. Nem is annak készült. Ez a mű eleve lírai alkotás. Ezt kívánta a téma, és az író — éppen azért, mert a szó igaz értelmében író — engedelmeskedett az anyag, a valóság követelményének. Önfeltárás és kitárulkozás — ezek a fő jellemzői Kiss Dénes új művének. Önfeltárás a személyét, a gondolatait, a legbensőbb érzéseit illetően. És kitárulkozás az édesanyja életének és jellemének, kettőjük kapcsolatának és ezen keresztül az egész család helyzetének költői visszatükrözésével. Kemény, kegyetlen írás a Hét gömb rendje. E kegyetlenség azonban szükséges alap ahhoz, hogy a mű egésze, megírása értelmet nyerjen; az író elsősorban önmagán gyakorolja, és esak akkor viszi át másokra is, ha az elengedhetetlen. Baranyi Ferenc egyik mondata jut eszembe: „A költészet ott kezdődik, amikor olyant is leírunk, amit szinte önmagunknak sem merünk elmondani; még ha másnap meg is ijed az ember attól, amit leírt.” És a Hét gömb rendje költészet. A prózába tördelt sorok ne tévesszenek meg senkit. A líra egyszerűen kölcsön vette a próza formai elemeit. Nem ideális az a kapcsolat, amelyik a gyermekkorában nagyanyjánál nevelkedett fiút az anyjához fűzi. Felnőtt már, és a saját gyermekeit neveli, amikor nemcsak az tudatosul benne, hogy nem ismeri az édesanyját, hanem az is, hogy közelebb kell kerülnie hozzá. Vágyat és kényszert érez anyja életének, lánykorának, tudásának és gondolkodásmódjának, álmainak, az apjával való összekerülésének megismerésére. Egy betegség okozta hosszabb kényszer- pihenő során módszeresen kikérdezi az édesanyját, legalábbis igyekszik szóra bírni. „Interjút készítek az anyámmal” —• mondja szinte szégyenkezve, de tudja, hogy meg kell tennie, mert az igazat akarja tudni és írni. Három halott testvér nyomaira próbál rátalálni az emlékekben. Mindegyik 189
