Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Szurcsik János műtermében

LOSONCI MIKLÓS

Volt egy pompás időszak, melyről nem feledkezhetünk, melyhez emlékezésünkben, eszmélő megújulásainkban újra és újra visszatérünk. A „fényes szellők” történelmi órája ez, mikor közvetlenül a háborútól és a nyomortól való megszabadulás, az egyetemes politikai felszabadulás után a nép körülnézett önmaga portáján, és meglelte saját kincseit. Az addig elkallódó tehetségekről van szó elsősorban. Szurosilk János is közéjük tartozik. Önmaga adottságain, értékein túl a történelem e jó áramlatának köszönheti emelkedését.

1931-ben született Hercegszántón. Szülei szántóvetők, 1948-ban Rudnay Gyula irányításával tette meg első festői lépteit a bajai szabadiskolában. Innen került az országos tehetségkutatás révén 1949-ben a Derkovits Kollégiumba, ahol a gyárak és a föld népének avatott gyermekeit pallérozták. Felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Fonyódi Géza és Domanovszky Endre tanítványaként végzett a festőszakon 1956-ban. Ütja egyenletesen ívelt fölfelé. Megkapta a Derkovits ösztöndíjat, 1960-ban Rómában ezüst díjat kapott Kaszakalapáló című festményéért. Sikerrel zárult 1963-ban az Ernst Múzeumban egyéni kiállítása. Ekkor jutalmazták Munkácsy-díjjal. Járt tanulmányúton Bulgáriában, Romániában, Itáliában. Művei rendre eseményt jelentenek honi és külföldi kiállításokon. Rendszeres vásárhelyi kiállító. Ott a Tomyay-plakettet, Békéscsabán a Munkáosy-emlékérmet, Debrecenben a nyári tárlat első díját, az 1972. évi Miskolci Téli Tárlaton annak nagydíját, a IX. Szegedi Nyári Tárlaton a festészeti díjat nyerte el. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára. Életének ez a külső kerete, melynek állomását jelentette még a pécsi posta számára készült sgraffitója, a bajai tanítóképző és a Nagybátony részére festett pannója, a szegedi házasságkötő teremben elhelyezett gobelinje. A felszabadulásról komponált hatásos műve a szombathelyi Forradalmi Múzeumban üdvözli az érkezőket.

Fejlődése komoly, megalapozott, szerves és méltóságteljes; telített mély társadalmi felelősségérzettel. Ez határozza meg elkötelezett értékeit, előrehaladásának nemcsak egyéni, hanem közösségi mértékkel mért fontosságát. Szurcsik János mindig a gondot látja és láttatja erős rajzzal, elmélyült szerkezettel. Ezen akar és tud művészettel segíteni. Művei csöndes intenzitással, de annál alaposabban szólnak bele életvitelünkbe, módosítják emberségünk. Észrevétteti velünk a galambpiac forgatagát, a hosszú vonatozók fáradtságát, kubikusok, böllérek, gerendavivők, ácsok, vályogvetők sorsát, izomfeszüléseit. Mindig biztos színkezeléssel, mindig alapos együttérzéssel. A szép emlékezetű Ritly Valéria írta róla; „munkáiban érezzük azt a hitet, hogy sajátjának vallja a világot, amit ábrázol”.

M'i hát az ő világa? A hercegszántói ifjúság, mely halásztanyával, a vásárra menők örömével, párás alkonydkkal, pulykákkal, malomba indulókkal, górékkal, szekerekkel, zöld ruhás lánnyal ajándékozta meg. Az élményből festészet lett.

173

Szurcsik János műtermében