Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Hárs Ernő: Büki szeptember

megőrizni törekvőm; s hidd el nekem, ki e kettőt bírja, az füstbe ment remények után sem fog vigasztalás nélkül maradni.”

Mély — túlvilágian mély a csend a büki kastély körül. A holdfény özönvizében a falak és a fák élesre metszett sötét árnyai úsznak, s a kavicson ropogó lábak zaja belefullad a harmatos csillogásba.

„A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér, s érdemét a jók, nemesek s jövendő századok áldják.” —üzeni Berzsenyi a Sághegy alól, s Kölcsey Pesten a Tudós Társaság tagjainak magas színe előtt fejezi be a halott pályatársnak békejobbot nyújtó, megrázó vallomását:

„Árnyéka az elkölt özöttnek, sírod felett zeng az engesztelő szózat! nemsokára követlek téged, s a maradék írói harcainkat nem fogja ismerni; s neveinket békés gondolatokkal nevezendi egymás mellett, ha korunk énekeseire visszaemlékezik. Emberek valánk: miért szégyelnők azt? az élet utai keresztül járnak egymáson; s leggyakrabban elveink szentsége -sem oltalmazhat meg akar tévedéstől, akar félreértésből: de a sírdomb békesség laka; s küszöbén emberi érdek nem léphet be. Te a földi leplet s vele a halandó gyarlóságait levetkezád. Elköltözött az ember; a költő miénk, e nemzeté maradt végiglen; e nemzeté, mely neved és dicsőséged szent örökség gyanánt bírandja.”

Az indulás előtti éjszakán egyszerre megszakad a varázslat. Mozdulatlan, nehéz felhők telepszenek a hold elé. S mintha a csend sem volna már olyan kikezdhetetlen, mint ezelőtt. Ahogy az éjszakában jobban körülnézünk, a messziről szikrázó hegesztőpisztolyok értésünkre adják, hogy a falu és a fürdő között üzemet építenek. Egy-két év, s a hajdani büki uradalom is végleg leveti a múlt álomködét, hogy szapora gépkattogás között zárkózzék fel egy rohamosan fejlődő országrész előbbrehaladt közösségeihez.

143