Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Kastélyok a szocializmusban
kor és több éves katonai pálya után Ikerváron gazdálkodott, az 1830-an évek végén birtokán cukorgyárat alapított, megvetette a selyemhernyó tenyésztés és a kosárfonás ágyát, hidat vert a Rábán s olyan gondolatokat röpített szét a világba, amelyek nemzeti ügyeink előmozdítását segítették, de egyben magára haragította a bécsi udvart. A Magyar Ipar és Védegylet megteremtéséiben úttörő szerepet vállalt, s alapító tagja volt a Vas megyei Gazdasági Egyesületnek. Mint politikus igen fontosnak tartotta a népnevelési, a pozsonyi országgyűlésen így fogalmazta meg a nem nemesek közpályára léphetőségének lehet őségét: „Esz, erény, becsület nincs osztályhoz kötve, sőt a tulajdonságok gyakran megfordított arányban állnak a nemesi kiváltságokhoz... Minden remélhető jobblétnek első feltétele a gyermekek jó nevelése. . . A jó erkölcsöt még a cigány kunyhójába is be kell vinni.” Sorsa az évszázados elnyomatásban vergődő ország sorsával megpecsételődött, s a tizenhárom aradival egyidőben őt is kivégeztette az önkény. Az ikervári olasz reneszánsz kastély ekkor került története során először veszedelembe. A bécsi udvar a család más vagyontárgyaival együtt ezt is elkoboztatta, majd később, 1860 táján visszaadta. Ettől kezdve a bitóra ítélt, de golyó által kihunyt Batthyány, az első magyar felelős miniszterelnök emlékét is őrzi az épület. A község pedig a kegyelet érzésével tekint föl falaira, valamint a kivégzett szobrára, amely ott áll a falu közepén, a kastély téglakerítése tövében. Egy 1898-as kiadású monográfia említést tesz az ikervári kastélyról. (A kivégzett első felelős magyar miniszterelnököt nem említi meg!) A kastély akkori főurával beszél, aki egyébként unokája volt Batthyány Lajosnak. Nagy kiterjedésű uradalomról, szép ménesről, gondozott parkról szól. A parkiban legalább száz olyan fafajtát említ, amely párját ritkítja. A kastélyról közli, hogy 1846—47- ben alakították ki mostam formáját Ybl Miklós és Polláak Mihály tervei alapján. Minden egyes terme valóságos múzeuma a történeti, vagy kultúrhistóriai műtárgyaknak és Batthyány reliquiáknak. A hatezer kötetes könyvtár mellett hatszáz értékes rézkarcot is felsorol. A Batthyány-család előbb a parktól vált meg, majd 1916-ban a kastélytól is. Az épületben az állami hadigondozottak otthonát rendezték be, 1919-től pedig néhány évig hadiárva nevelőintézet. A harmincas évektől egyházi intézmény. Apácák gondozták, nevelték az árva gyermekeket, akik a nagykorúság határán elszegődhettek „úri helyéken” szolgálónak. A gondozottak az istállókból, gazdasági épületekből átalakított szállásokon éltek, a kastélyba belépniük sem. volt szabad. Tulajdonosa különösebb gondot nem fordított az épületre, sőt bizonyos, hogy ez időben tűnt el csodálatosan szép márvány feljárója az ébenfa korláttal együtt, melyet minden valószínűség szerint másutt beépítettek. A nevelőintézet életiében döntő fordulatot hozott az 1950-es év. Ettől kezdve állami intézmény. Magukra maradt lányokat neveltek itt az ötvenes évek közepéig, megszervezték a dolgozók iskoláját is. Az intézet ma a szó igaz értelmében a gyermekvédelem fellegvára. A lányokat fiúk váltották fel, akik az általános iskola befejezése után szakmunkás tanulók lehetnek az intézetben. Kőművesek, asztalosok, láng- és ívhegesztők, autószerelők lesznek. A Győri Magyar Vagon és Gépgyár sárvári üzeme oktatótermeket rendezett be az intézetbe, s ma is minden segítséget megad a fiúk képzéséhez. Az autószerelőket Szombathelyen, az építőipari szakmunkásokat Sárváron képezik ki különböző nagyvállalatoknál. Ehhez hasonló nevelőotthon Tiszadobon és Soponyán, valamint a fővárosban működik még. Évente másfélszáz elhagyott gyermek talál otthonra, s ezzel 139
