Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - Galambosi László: Sámánmonda
GALAMBOSI LÁSZLÓ Sámánmonda Sátor-verő öregapó, liszt-szitálő öreganyó botozgatnak zöld csapáson. Kakas ébred haranglábon, hegyen túlra fölkiáltoz a Madarak Csillagához. Hajhk a két vándor öreg, lát a mélyben piros követ, piros kövön piros lyukat, tükrös-falú, forgó kutat. Ereszkednek marván ykútba, lesuppannak rengő útra. Halak Ura bíborban jár. KoraU-kamcsó, korall-pohár emelkedik asztaláról, korall-bástyás fcorall-várból. „Öregapó, öreganyó, hol a, fiad?” — kérdi a tó. Kérdi hold-száj, játszó folyó. Az öregek fölfeléinek: „Szárnyat öltött a Gyors Gyermek. Sisakján hét láng-toll égett. Jöttek érte vert vitézék. Vert vitézek harcba vitték. Subájukra lefektették. Kőlap alá, döngölt földbe, vert vitézek eltemették.” Sátor-verő öregapó, liszt-szitáló öreganyó ölelgeti Halak Urát, köszönti a Hal-palotát. Jár előttük polip-csillag, vízi falak mind megnyílnak. Tajték-csikón fölmerülnek, hínár-eresz alá ülnek. Megpihennek kurta szóra, halkan bong a kagyló-óra. Szuszékolgat öregapó, betakarja öreganyó; fölé borul, úgy vigyázza. 6
