Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - Káldi János: Berzsenyi gesztenyefájának monológja (vers)

KÁLDIJÁNOS

Berzsenyi gesztenyefáján ak monológja

Itt állok Niklán

az örökre elhagyott kertben;

árnyat, gyümölcsöt adok

fiatalnak, öi’egnek,

mindenkinek, aki erre jár;

sok-sok magyar titkot tudok,

akárcsak a napcsókolta, jó an}7aföld;

rég elénekelt dalok fájnak az ágaimban;

mondom a magamét nem szűnően

éjjel és nappal:

ne maradjon semmi sem

említetlen.

Én láttam az orgonazúgású költőt ; itt járt le-föl, messzenézőn és komoran; tudom, hogy miért vacogott a szíve, a könyörgő, nagy pipacs; s azt is tudom,

hogy az ő régmúlt merengésétől ily szélverte-kék még most is az ég.