Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Seres József: Különös dolgok
gyermek- és ifjúsági irodalom Különös dolgok PETROLAY MARGIT MESÉI El se hinné az ember, mi minden történhetik a gyermekkel, amíg gyermek. Lehet ugyan, hogy az a sok csodás dolog elsősorban a felnőttek képzeletében történik velük, de az a fontos, hogy a gyermekek is elhiszik ha hallják vagy olvassák, és ennél nagyobb sikere igazán nem lehet az írónak, aki fejébe vette, hogy csodaországot varázsol művészetével a gyermekek szívébe. Ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok ébrednek bennünk, míg Petrolay Margit legújabb meséskötetét, a Különös dolgokat olvassuk. Petrolay Margit meséskönyveit régen ismerem és szeretem. Bizonyára nemcsak én, hanem mások is határozott véleményt alakítottak ki róla, s különösen az Erdei kalács megjelenése után úgy tűnt, hogy művészete valahol a hagyományos és a modern irányzat mezsgyéjén áll. A népmesék talajáról indult el, bizonyára Móra Ferencet tekintette közvetlen mesterének, s a népmeséi hangulata, meseszövés finoman ötvöződött nála a mai élet, a mai gyermeki világ és szemlélet valóságával. Azok a csodák, amelyek az Erdei kalács meséit átszövik, talán nem is igazi csodák, hanem a valóság gyermeki képzeletből kinőtt fantáziajátékok. Kicsit olyanformák, mint Móra Ferenc állatmeséinek, vagy a Kincskereső kisköd- mön című gyermekregényének csodás mozzanatai, és mégis mások, mert a mából, a mai gyermeki gondolatvilágból nőnek ki. Valahogy ezt vártam, ilyen mesékre voltam felkészülve most is, mikor a Különös dolgokat kézbe vettem. Ezek azonban valóban „különös dolgok”. Nem egységes történet, nem meseregény tehát, de a két főhős minden mesében két apró óvodás: Katica és a kis Andris, akikkel valóban meglepő dolgok történnek. A bevezető mese (Esős délután) igen jó alapot ad az utána következőknek. Katica egy esős délután unalmában rajzol egy házat kerítéssel, kéménnyel, ajtóval és két szép ablakkal, ahogy ez már szokás az ilyen házaknál. S ekkor váratlanul jön a csoda. A házban valaki megszólal, s hívja Katicát, hogy menjen be. Katica bemegy, s bent egy „kiöregedett”, nyugdíjas tündért talál. Elbeszélgetnek, s végül a tündér egy tündérecsetet ajándékoz Katicának. — Vagyis: a mesében a lerajzolt ház valóságossá válik. Ez az alapötlet, amelyre a kötet minden meséje épül. Mielőtt azonban közelebbről megvizsgálnánk e lelemény szerepét és jelentőségét, emeljünk ki néhány mesét, s nézzük meg, hogyan alkalmazza az író. Valójában bármelyik mese alkalmas lenne a vizsgálódásra, de legjellegzetesebbeknek talán mégis a Cinóber, a Piros merd, a Kandúrok kapitánya és a Kalapumpula című mesét tekinthetjük. Katica az óvodából hazajövet, megbeszéli a nála is kisebb Andrissal a különös történetet, s bizonyságul mindjárt rajzol is egy rossz kerítés falára, 94
