Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - ZENE - Körmendi István: Koncz János Országos Zeneiskolai Hegedűverseny
HEITLER LÁSZLÓ Csendes nosztalgia Barabás László győri kiállításáról A Győri Műcsarnok 1974 november végén, december elején mutatta be Barabás László festményeit és grafikáit. A jó érzékkel rendezett, egységes hatású kiállításnak sikere volt. Sokan megnézték, s az érdeklődésre jellemző, hogy a nyitvatartási időt meg kellett hosszabbítani, és az is, hogy a képek jónéhányát megvásárolták a látogatók. A festő, aki másfél évtizede rendszeres szereplője a győri kiállításoknak, és munkáival mindig hozzájárult a város művészeti életéhez, ezúttal olyan anyaggal állt elő, amely a munkásságról eddig kialakult képét módosította. Módosította, de számottevően nem változtatta meg. A „kísérletező festő” megjelölés, amely hosszú idő óta rendszeresen a neve mellé került, s melyet Barabás rendszeresen mérsékelt lelkesedéssel fogadott, azt is mondhatom, hogy elmarasztalónak érzett, most egyértelműen elismerésként szerepelt a tárlatról megfogalmazott véleményekben. Barabás mai témaköre hosszú előkészületek során alakult ki. Az utóbbi években készült képeinek egyik csoportján a népművészet világa éled újjá modernizált formában, sajátosan összefogott kompozícióban. A Szövés-fonás című papírmetszet és a Falumúzeum című linotypia-sorozatok és más — zománcfestékkel készült — képek (például az Enyészet, a Kiszáradt kút, az Olajütö, az Elhagyott malom címűek) az utolsó óráit élő régi falusi világ sajátos szépségét idézik fel. A festő megrendülését, melyet az életmód változásával együtt járó következmény: a régi, kikristályosodott formákban megmutatkozó népi kultúra megváltozása, sok esetben oktalan elvetése láttán érez, a képek szemlélői is átérzik. Ez — gondolom — a legtöbb, amire a téma révén törekedhetett, s amit elérhetett. Barabás úgy követi a népművészetet, hogy nem feledkezik meg sem a táblakép műfajának követelményeiről, sem a felhasznált anyag tulajdonságairól. Képeinek másik — a nagyobb — csoportja is szoros kapcsolatban van az elsővel, mert témái a múltból, az emlékek közül lépnek elő, vagy a festő meditációinak képi megnyilatkozásai. Szelíd nosztalgiák — mondhatom róluk ösz- szefoglaló jellemzésül, mert a művészet régi formái láthatóan nagy szerepet játszottak megszületésükben. Az Őrség és a Műemlékvédelem című triptichonok, a Trecento, a Miniatura Győr megvételéről, a Csontváry mester Taorminában című képek a megindító hajdaniak utánrezgéseként jöttek létre. A múltban ku78
