Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - ZENE - Körmendi István: Koncz János Országos Zeneiskolai Hegedűverseny

Ezek az elismerő szavak a hat év alatt megtett utat dokumentálják, s kiérezhetjük belőlük a csodagyermeki kor lezárulását, a művésszé érés új szakaszának kezdetét. Művészi oklevelének kelte: 1913. június 13. Az induló karrier a további tanulás számára is lehetőséget adott, hisz nagy mestere, Hubay Jenő közelében maradhatott, aki néhány évvel később tanársegéddé választotta. Nemsokára külföldi turnéra indult. Legnagyobb sikereinek színtere az időben Olaszország volt. Hangversenyeinek lelkes fogadtatása arra ösztönözte, hogy ottani tartózkodását megnyújtsa. így aztán évekre letelepedett ebben az országban, amelynek zenét igénylő közönsége valósággal ünnepelte a művészt. Jelentős zeneszerzőkkel és a kor más jeles művészeivel, festőkkel és írókkal is kapcsolatba került. így ismerkedett meg Richard Strauss-szal és Ildebrando Pizzetti- vel. Strauss egyik hegedű-zongora szonátáját a szerzővel együtt mutatta be, és később is műsorán tartotta. Meghívásnak tett eleget, amely a Salzburgi Ünnepi Játékok pódiumára szólította. Itt Bruno Walter vezényletével s a bécsi Filharmonikus Zenekar közreműködésével Mozart G-dúr hegedűversenyét játszotta. Részlet egy kritikából: „...Walter ezután a gyönyörű G-dúr hegedűversenyt nyújtotta át a közönségnek, melynek szólóját Koncz János mély átérzéssel, rendkívüli technikai művészettel tolmácsolta. .. ”5

Kritikusai a későbbiek folyamán is különösen Mozart interpretációit emelték ki. A Mozart műveivel való elmélyült foglalkozás egész életén át végigkísérte. A zeneakadémia tanári állást kínált fel számára, amelyet 1927-ben fogadott el, s hazatért. Most már kettős hivatástudatának szentelhette minden erejét és idejét. „Minden vágyam, álmom, hogy az új művészgeneráció nevelésében minél eredményesebben segíthessek, és hogy a magam művészetét a legmagasabb fokra tudjam fejleszteni. Ennél többet nem tudnék az élettől kérni.”B

10 éve volt még. Kitűnő művészekké vált növendékek sorát nevelte, s ugyanakkor hangversenyein személyes példájával is tanított. Játékáról sajnos nagyon kevés és rossz minőségű hangfelvétel maradt. Kevés a remény, hogy ezeket a viaszlemezre felvett műveket eredeti szépségükben élvezhessük.

Lukács Pál brácsaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektorhelyettese is növendékei közé tartozott. Így emlékszik vissza tanárára: „Rövid életének minden gazdagságát bőkezűen osztotta szét azok között, akik abban részesülni kívántak. Minden lépését a művészet szeretete hatotta át. Ezért volt számomra felejthetetlen nevelő is.”7

Lukács Pál lelkes szeretettel vette pártfogásába azt az elgondolást, hogy Koncz János emléke előtti tiszteletadás jeleként, itt szülővárosában, nevét viselő hegedűversenyt rendezhessünk, egyúttal lehetőséget teremtve a magyar alsó fokú hegedűoktatás helyzetének országos méretű áttekintésére is. Ezzel növendékek is, tanárok is felmérhetetlen segítséget nyernek további munkájukhoz. A verseny megrendezését igen gondos előkészítés előzte meg. A 24 város képviseletében 54 versenyző érkezett 1974. november 24-én Szombathelyre. E nap délutánján a Zeneiskola előcsarnokában szoboravatásra került sor. Borsos Miklós Kodályt ábrázoló mellszobrát, Pátzay Pál Bartók portréját és Schaár Erzsébet Koncz Jánosról készített mellszobrát adták át. Ez alkalomból kedves vendéget üdvözölhettünk. A közönség soraiban megjelent Koncz János özvegye, eljött Kosa György zeneszerző, aki a művésznek legtöbb koncertjén kamarazene-partnere volt. Ugyancsak köszönthettük Borsos Miklós szobrászművészt is.

A verseny ideje alatt az iskola előcsarnokában kis kiállítás eredeti dokumen72